Nemtelenek, avagy a svédek a fejükre estek.

feminizmus svéd nagykövetei igen túllőttek a célon. A nemtelenségért folytatott harcuk remélem mihamarabb kudarcba fullad, mert az általam olvasottak alapján borzasztó jövő várhat a következő generációkra. Hogy tudjátok miről is van szó, nyújtok egy kis betekintést az általuk megálmodott gender féle semlegességről.

Azt eddig is tudtuk, hogy vannak nők akik nem szeretnek nőként élni. Sok fajta okot felsoroltattak, a hátrányos megkülönböztetéstől kezdve egészen az elnyomásig. A paletta széles, de véleményem szerint mindenki jobban járna, ha a szóban forgó kör tagjai inkább átoperáltatnák magukat pasikká, így teljesülne minden álmuk. Az a helyzet, hogy velük ellentétben Én szeretek Nő lenni. Valahogy nem tudom meghazudtolni azt a több ezer éves genetikai kódolást, ami által a Nők mind fizikai, mind lelki, és szellemi értelemben máshogy működnek mint a Férfiak. Nemektől függően másra vagyunk kitalálva, ez van, ideje lenne ezt elfogadni! Érdekes módon sok-sok generáción keresztül ez jól működött. Tudom, itt hálát is adhatok valakinek, hogy nem Arab országhoz, vagy más nációhoz tartozok, de Ők azt a kultúrát élik, Én meg másikat, de most nem is ez a lényeg. Vissza a svédekhez, meg az elképzeléseikhez.

Az óvodákban már működik a semlegesség elve. Ennek egy oka van, hogy már ebben a korban küzdeni kell a nemi sztereotípiák erősítése ellen. Ezek szerint babákkal játszanak a fiúk a lányok pedig a kiskatonákkal. Ez ott bukott meg, hogy a szabad foglalkozás ideje alatt a gyerekek egyből játékot cseréltek, lányok a babákat, fiúk az autókat választották. Valahogy nem lep meg, hisz az otthoni ideál még mindig az lesarkosítva, hogy apu szerel, barkácsol, anya pedig főz, és nevelgeti a gyerekeket.

Egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú, és lány szekciót. Ezt megfejelte egy játékcég, melynek reklámjában egy kisfiú babakocsit tol, míg a kislány egy fűnyíró mögött mosolyog. Természetesen lehet ezt még tetézni, hisz megszűnőben van a wc-k nemlegessége, és a koedukált budikat szeretnék előnyben részesíteni. Átgondoltam, és igen bosszantana az a tény, hogy ez mind a pedofilok, kukkolók, és egyéb beteg elmék táborát gyönyörködtetné. Igen dühös lennék, ha egy perverz épp mellettem könnyítene magán, vagy felajánlaná fiamnak, hogy segít befejezni a dolgát.

Azok akik a nemtelenség elöljáróiként lobogtatják zászlójukat lassan, de biztosan célt érnek, hisz 170 semleges nevet adhatnak leendő gyermekeiknek. Persze ez még nem elég nekik, mert küzdenek azért, hogy nemtől független bármilyen nevet adhassanak a jövő nemzedékének. Gondoljatok bele, hogy egy kisfiútól megkérdeznénk a szokásos -hogy is hívnak kisfiam- kérdést, és minden zokszó nélkül benyögné kissé mutáló hangon, az édes kis pelyhes bajsza alatt, hogy Elizabeth. Tudnám ezt még fokozni, hiszen képzelőerőben igen ott vagyok, de nem akarom tetézni.

Ahhoz, kihasználják a nagy liberalizmus adta lehetőségeket, kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy a házasság bármilyen felállásban engedélyezve legyen. Igaz, ez nem nagy kunszt, hisz több országban engedélyezett, ezért kitalálták a következő ideális családmodellt. Most kapaszkodjatok meg! Szóval véleményük szerint a legideálisabb felállás, egy család szempontjából:

"Négyszülős családmodell: két meleg férfi, két leszbi anyuka. Miért? Mert 1. mindenkinek joga van a gyerekhez, ha így érzi kiteljesedve magát; 2. négy szülő jobban el tudja látni anyagilag a gyereket, mint kettő."

Ezt kénytelen voltam szó szerint idézni, nehogy azt gondoljátok, hogy túl merészre engedtem a fantáziám. Ezt alátámasztva néhány óvodában megszüntették az Anyák napját, mivel ez sérti a homoszexuális családapák lelkét, hiszen Őket a büdös életben nem fogják anyák napja reggelén virággal köszönteni. Bízom benne, hogy kis hazánkba nem jut el ez a fajta őrület, vagyis az előszele hamar tovaszáll valahova messze mondjuk egy lakatlan sziget felé.

Tovább is van, mondjam még?

Sok óvodában már nem is lehet a nemnek megfelelően szólni a gyerekhez, illetve indítványozták, hogy legyenek "gender pedagógusok" ezekben az intézményekben. Pedzegetik, hogy elhagyják a női, és férfi megszólítást, és a feminizmus nagyasszonyai már az apu, és anyu megnevezést is mellőznék.

Én értem, hogy nem vagyunk egyformák, értem azt is, hogy a homoszexuálisok is vágynak a családra, értem azt is, hogy sok nő utálja azt, hogy nem férfiként kezelik, és bántja lelküket a társadalom által felállított gátak, DE azt nem értem, hogy minek kell emiatt felborítani egy jól működő, több évszázados családi modellt felborítani?

Átgondolva ezt az egészet, szívből örülök, hogy nem ott élek, és hogy a társadalomnak megfelelően, normális értékekkel, egy Anyával, és Apával lévő felállásban, a megfelelő szocializálódással erősítve nevelhetem  fel születendő gyermekünket.

Aki a témáról többet szeretne olvasni az szerezze be a női és férfi identitást megszüntető, a házasságon, családon alapuló társadalmat aláásó irányzatról szól Gabriele Kuby szociológus könyvét.