Mesére fel!

Ott kezdeném, hogy három hónapja Anya lettem. Nagyon vártuk fiunk születését, most már mondhatom, hogy  mérhetetlen a boldogság amivel a szülői lét jár. Persze a kételyek, kétségek, a megfelelés kérdése sokáig rátelepedett lelkemre, kissé nyomasztott a dolog, hogy mindent megfelelően tegyek. Aztán jöttek az ösztönök, és persze az anyai jó tanácsok. A homlokomon lévő ráncok kisimultak, és most mindent a lehető legnagyobb rendben tudhatok. Fiunk mosolygós, érdeklődő, boldognak mondható.

Általában egy anya tudja, érzi, látja, hogy mire van szüksége a gyerekének, mitől nem fog sírni, mi nyugtatja meg. Természetesen ebben a témában is vannak extrém esetek, de ezeket most hagyjuk. Az ösztön ami belénk van kódolva mutatja az utat ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, elégedett babánk legyen. Időnként szükség van útmutatásra, amit tanácsként kérhetünk, de azt is eldönthetjük, hogy a kapott információkat felhasználjuk, vagy sem. Most még könnyű a dolgom, hiszen fiunk még nem sok mindent csinál, de azt tudom, hogy az alapokat az életéhez már most eltárolja. 

Néhány fórumba is belenéztem a nevelést illetően (hozzáteszem egyszer már megfogadtam, hogy nem teszem). Több anya többet tud alapon kezdtem el böngészni, majd hagytam is abba. Az ok igen egyszerű. Döbbenet, hogy egyes hozzászólók a végsőkig képesek az általuk helyesnek gondolt eszmét hajtani. Eközben gyönyörűen lealázza a más elveket vallókat, a végén egy fergeteges veszekedéssel sértődik meg mindenki, egészen a következő bejegyzésig, ahol minden kezdődik elölről. Kérem szépen, hogyan is lehetne minden gyerekre egy sémát ráerőltetni? Hiszen különbözőek! Valakinek jó az egyik féle nevelési mód, a másiknak nem. Ki kell tapasztalni. Persze vannak normák, amihez tartja magát az ember.

Amiért belekukkantottam a fórumok világába, az, hogy kíváncsi voltam pár hónapos baba esetében mennyi értelme van, hogy már most sokat beszélek hozzá, mesét olvasok neki, mondókákkal szórakoztatom, énekelgetek neki, néha halandzsázok is, mert nem tudom a szöveget, de Őt ez láthatóan nem zavarja. Keresgélés közben találtam egy érdekes cikket Dr. Donauer Nándor klinikai szakpszichológus, neuropszichológus nyilatkozott a témáról. Miután a végére jutottam, megerősített abban, hogy a gyereknek igenis a kezdetektől érdemes mesélni. Mindez az iskolai évek alatt fejti ki hatását. 

Röviden a következőkről szól a cikk.

Az iskola egy kihívás mindenki számára. Gyermeket bekategorizálják, véleményezik, megítélik. Rosszabb esetben kijelentik, hogy hiperaktív, diszlexiás, figyelemzavaros. Egy felmérés szerint az iskolások 15-30 %-ának vannak problémái bizonyos területeken. Figyelmetlen, nem tudja visszamondani amit olvasott, nehézséget okoz az olvasás, a kifejezés képessége az átlagosnál aluli, magatartási zavarokkal küzd, esetleg halmozottan problémás. Az interjú szerint az internet, tv  és videó játékok nem csak lekötik a gyerek figyelmét, hanem komoly problémákat is okozhatnak. A tv-ben látott képi hatásoktól a babák is pár hét alatt tévé függővé válnak. 

A mai gyerekek többsége olyan vizuális ingeráradatban él, ami nehezíti egyes, az olvasáshoz elengedhetetlen képességek egyenletes fejlődését. Sok esetben a  kisgyermekkortól nagyon fontos rendszeres élő mesehallgatásról, illetve ennek a hiányáról van szó. Ma már egyértelmű, hogy az élő mese hallgatása semmi máshoz nem hasonlítható mértékben fejleszti a később az olvasáshoz és a tanuláshoz szükséges képességeket: a verbális kódolást, a figyelem fókuszálását vagy a "belső", mentális kép létrehozásának képességét. A problémás gyerekek vizsgálata alatt általában arra a következtetésre jutnak, hogy a gyerek nem kapta meg a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges mennyiségű verbalitást, élő szöveget.

Tovább agyaltam az olvasottakon. Tudjuk, hogy a gyerekeknek hihetetlen képzelőerejük tud lenni. Ha belegondolunk azokat a fantáziadús történeteket, amikkel szórakoztatnak azokból az elemekből tudják összerakni, amiket már hallottak. Folyamatosan képzik ezáltal a kifejezőképességüket, növelik a szókincsüket és persze jár az agyuk. Mindez elengedhetetlen a megfelelő fejlődésükhöz.

Ezek után kedves Anyukák, Apukák nap végén legyenek szívesek az egész napi nehézségeket, gyötrő gondolatokat, munkahelyi problémákat félretenni, és legalább esténként a gyermeknek egy mesét olvasni.

Amatőrség, vagy átverés? Esetleg mindkettő?

Hogy is van ez?

Hihetetlen, hogy miket ki nem találnak a szemfüles emberek.Vannak akik bedőlnek aztán csodálkoznak, hogy visszaélnek az adataikkal, személyazonosságukkal.

Mióta itthon vagyok harmadik alkalommal csengetnek be az utcáról állítólagos T-Home munkatársak egy mappával,  (amin nincs is a cég logója) és egy elég gagyinak tűnő laminált igazolvánnyal a következő szöveg kíséretében. Tudnak egy sokkal kedvezőbb csomagot ajánlani, ami olcsóbb, több mindent tartalmaz. Ehhez nincs másra szükség, mint mutassak meg nekik az említett szolgáltatótól egy számlát, amin szerepel az összes adatunk. Ezek hülyék? Mikor nemleges választ kapnak meghúzzák a szájuk szélét és mennek is tovább a szomszédhoz.

Számomra több sebből vérzik a dolog:

Azt sem tudják, hogy kit keresnek, kinek a nevén van a szerződés.Fogalmuk sincs, hogy milyen csomagban vagyunk. Amennyiben valóban a szóban forgó cégtől lennének tudnának minden infót, és ráadásként annyira nem nézheti a szolgáltató hülyének az ember lányát, hogy egy ilyen bemondásra bárkit beengedek, vagy informálok. Minimum annyi, hogy erről hivatalosan adjon tájékoztatást, és amennyiben szeretnénk változtatást azt az ügyfélszolgálaton, vagy neten lévő hivatalos oldalán elintézzük. 

Viszont bele sem merek gondolni, ha ez valóban a cég által engedélyezett eljárás. Az egy nagy lúzerség a részükről, és csak a további ellenszenvemet növelné velük szemben. Ettől független nekem igen átverés szaga van a dolognak, és biztos, hogy nálunk próbálkozhatnak, de a büdös életben nem jutnak így semmire.

BKV-s kultúra

Két hónapja -mióta itthon várom első gyermekünk születését- előszeretettel teszem le az autót, nagyokat sétálok, és "élvezem" a tömegközlekedés élményeit. A levont konzekvencia esetenként sokkoló.

Első körben rájöttem, hogy a gyenge gyomrúaknak nincs helyük a tömegközlekedés világában. Azon perverzek akik megvesznek azért, hogy a reggeli órákban már érezzék mások izzadságszagát keveredni a gyorsan bedobott felessel, ami csak részben nyomja el a hagymás kolbász által felböfögött gőzöket, azoknak főnyeremény a buszozás. Én kissé nehezen élem meg. Fontos, hogy ablak közelben legyek, ahol hátat fordíthatok a népnek. Nevezzetek bunkónak, de máshogy nem bírom ki az utat. Mivel hónalj magas vagyok és a hormonok miatt olyan a szaglásom, mint a vadászkutyának, így pontosan tudom, ki mikor fürödhetet utoljára és milyen előszeretettel használja a golyós dezodort. Ez a tény szinte minden vonalra mondható, viszont van egy veszélyes járat, ami bevisz a gettóba, na ott színes csak a világ. A közel negyven perces úton van műsor rendesen. A szagok és a hangok keveredésénél, már csak a kultúrák sokszínűsége az ami okot ad a döbbenetnek. Itt rendszerint meghúzom magam a sarokban, kihúzom az ablakot, már amikor tudom, szorosan fogom a táskámat, és igyekszem minél kevesebb alkalommal levegőt venni, tudomást sem véve a körülöttem zajló zsibvásárról. 

Többször elborzasztott, hogy az emberek nagy része robotként közlekedik. Esély sincs arra, tisztelet a kivételnek, hogy másra is odafigyelnek önmagukon kívül. Én még könnyen mozgok, és a pocim sem feltűnő ahhoz, hogy átadják a helyet, különben is inkább állok, mert nem akarok rókázni , de sokan más helyzetben vannak. Azok a kismamák akik látványosan nagy pocakkal rendelkeznek meg sem lepődnek azon, hogy a végállomásig végig állják az utat, miközben iskolás kölykök és szerelmes fiatalok dobják el magukat kényelmesen az üléseken. Szólni senki nem mer. Kisgyerekeseknek, gyerekkocsisoknak sem egyszerű a helyzete. Ritkán segítenek nekik a le-felszállásnál és a helyfoglalásnál. Minap is a busz simán becsukta a gyerekkocsit, míg a szülő a megállóban verte az ajtót, hogy Ő kint ragadt a gyereke meg bent a buszban! Egy ránézésre eleve nem túl szimpatikus nagymama beszólt, hogy miért nem sietett jobban az anyuka. Azt hittem megfejelem, kár, hogy szemmel nem verhetek. Ezek a dolgok kicsit kiborítanak, de tudomásul veszem, hogy ez az élet rendje. Anya mesélte, hogy régen a buszvezető bemondta a hangosba, ha látta, hogy kismama, idős ember, vagy rászoruló rokkant szeretne utazni, hogy adják át a helyet. Régen valahogy ez működött, manapság már le sem szarják.

Csendben hozzátenném, hogy rablásnak tartom, hogy egy menetjegy 350 Ft. ami közel sincs köszönő viszonyban azzal a szolgáltatással, amit a BKV ad. A kocsik koszosak, büdösek, mocskosak, a lengéscsillapító olyan, hogy kirázza belőlem az életet, és a buszok úgy füstölnek, hogy megfullad tőle az ember. Emellett semmi rendet nem tartanak a járatokon. Vandálkodnak, hangoskodnak, behánynak, beteg hajléktalanok melegednek rajta, egyszerűen katasztrófa. 

Most, hogy jól kipuffogtam magam, megyek és újra felszállok arra az utálatos buszra, hogy elintézzem a dolgaimat...

  

Úttalan utakon, avagy a közlekedési infrastruktúránk...

Véleményem szerint mindenki akinek van autója, -független attól, hogy milyen értéket képvisel- igyekszik vigyázni rá. Karbantartja, szervizbe viszi, gondozza, tisztán tartja. Hiszen mire kinyögi a hitelt, és a hozzá tartozó kamatokat addigra gyakran az autó értékének másfélszeresét fizetik vissza. 

Vannak viszont olyan károk amikről nem tehet az autó tulajdonosa . Ezek közé tartozik a kátyú miatt történt defektek, ez rosszabb esetben nem javítható. Emellett a futóműnek, lengéscsillapítónak sem tesz jót ha egy méretes úthibán áthajtunk. Pillanatok alatt több tízezres kárt tudhatunk magunkénak. A biztosítok ez esetben külön opcióként  számításba helyeznek egy úgynevezett kátyúkáros lehetőséget, de véleményem szerint ezt nem nekünk, hanem az államnak, önkormányzatnak vagy valamelyik illetékes hatóságnak kellene biztosítania. Ugyanis nem Én tehetek arról, hogy nem végezték megfelelően az útjavításokat, vagy még a kezdetek kezdetén nem a megfelelő anyaggal dolgoztak, illetve olyan tömegű autók behajtását engedélyezik, amely teljesen tönkreteszi az amúgy sem megfelelő utat.  

    

Azt már megszokhattuk, hogy kisebb településeken akadnak nehezen járható útszakaszok. Hozzáteszem, hogy ez már országos probléma. Az okok amiért nincs megcsináltatva több variációs lehet. Nincs pénz megcsináltatni,  vagy az önkormányzat és a közútkezelő szervek egymásra mutogatnak kinek is a feladata. Esetleg annyira kevesen laknak ott, hogy nincs igény rá. Budapesten hasonló a helyzet, csak sokkal rosszabb...

Jóval több autót használnak mint amit a forgalom és az utak elbírnak. Ezzel nem is nagyon lehet mit kezdeni. Az is egy dolog, hogy az üzemanyagok nagy százaléka (azt hiszem 54%) adót tartalmaz. A kocsikat emellett számtalan adó, és költség terheli, aminek egy részét biztos, hogy útkarbantartásra kellene fordítani.  Ezt meg is teszik, nagy ritkán. A megszokott magyar mentalitás szerint toldozgatják, foltozgatják az utakat. A legnagyobb kátyúkkal is hasonlóan járnak el. Pont nem érdekel senkit, hogy mennyi ideig lesz járható a járhatatlan. Szívesen felelősségre vonnám ha tudnám ki a kompetens az ügyben.

Amiért eszembe jutott ez a téma, nem más mint amit minap séta közben láttam. Mostanában igen szűk körben mozgok, konkrétan a XX. kerület határain belül. Meg sem kellett erőltetnem magam elég volt elsétálnom a piacig oda és vissza. Akik ismerik a környéket tudják miről beszélek Nagysándor József utca  kontra Jókai Mór.  A területen nap mint nap nagy a forgalom, de évek óta nem tett senki semmit azért, hogy a helyzet javuljon. Az autók szlalomoznak, mert igen rövid szakaszon belül rengeteg úthiba van. 

Nem szaporítom tovább a szót nézzétek a képeket, önmagukért beszélnek.

“Felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk”

Ismét egy évet zárhatunk, tudhatunk magunk mögött minden örömével, és bánatával. Mint mindig ebben az évben is kaptunk hideget és meleget, de egyben biztos vagyok, hogy az elmúlt évben többek lettünk mások által mint valaha hittük, vagy gondoltuk volna.

A világhálónak köszönhetően kötődtek barátságok, de általa léptek ki úgy is az életünkből, hogy szinte észre sem vettük, vagy  nem értettük. Még régen olvastam egy idézetet, miszerint mindenki addig tartózkodik az életünkben amíg szükség van rá, se több, se kevesebb ideig. Igen sokkoló és kegyetlen megállapítás, de igaz.

 Idén több baráttal lettem gazdagabb, mint gondoltam volna. Sok önzetlen embert ismertem meg. Olyanokat akik mások érdekeit maguk elé helyezve,  minden követ megmozgatnak, hogy segíthessenek. Vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen is ismerhetem őket. Akikről szó van: Állatvédők, Állatmentők. Több csoport tesz meg minden lehetségest azért, hogy a megkínzott, kidobott jószágoknak megfelelő gazdát, és ellátást biztosítsanak. Külön jó dolognak tartom, hogy szükség esetén a csoportok összefognak, és együttes erővel dolgoznak egy-egy mentésen. Ilyen esetekben mindegy ki kivel, hol és miért, egy cél lebeg a szem előtt menteni a menthetőt. Tisztelem az akaratukat, és az erejüket, hogy elviselik azt a látványt amit az Én lelkem nem bír el, mozgósítva a megfelelő hatóságokat mentenek.

A sorsnak köszönhetően ismertem meg Göncz Gábort, aki Az Igazi Állatmentők színeiben küzd csapatával az állatok jólétéért. 

Tőle kérdeztem meg egyszer, hogy bírják lelkileg azt a rengeteg meggyötört jószágot nézni, és esetenként ott hagyni, mert abban a pillanatban nem hozhatják el? A válasz elgondolkodtatott: ez úgy van, hogy az ösztönzi őket, hogy tudják, hogy egy életen tudnak segíteni. Tudják, hogy mi vár az elkobzott állatokra és mikor megnéznek egy új képet az új gazdival és egy boldog kutyával, vagy macskával, akkor tudják, hogy van értelme annak amit csinálnak, akármilyen borzalmas a helyzet. Itt emeltem meg nem létező kalapomat, mert tudom magamról, hogy egy hasonló helyzetben minimum sírva fakadnék, és hetekig ezzel álmodnék. Tudom, tudom , nem vagyunk egyformák. Örülök, hogy Ők vannak!

Az ok amiért erről a témáról írok, évtizedek óta adott. Új év, új élet, buli, szórakozás, szilveszter, és a petárdák! Rengeteg jószág kóborol el ezen az egy éjszakán a durrogtatások miatt, hiszen számukra ez olyan mintha ágyúval lőnének közvetlen a fülünk mellett. Nincs is ezzel gond, de a kutya tartók legyenek erre felkészülve. Legyenek szívesek gondoskodni arról, hogy bezárják, megkössék, vagy zárható helyre vigyék kedvenceiket erre az egy éjszakára. A lakásban élő jószágok számára ideális hely lehet a fürdőszoba, hiszen ott nagy kárt nem tehetnek. Ha egy kutyus mégis elszökik sokat tud segíteni egy bilétás nyakörv, vagy a chip.  Ha ezek nincsenek a remény is kevesebb, hogy megtalálják a kedvencet. Érdemes ilyen esetekben az állatmenhelyeken érdeklődni, főleg az Illatos úton. A legtöbb jószágot oda viszik be. Mellékelek egy linket mely tartalmazza Magyarország menhelyeit.Érdemes kerületnek, településnek megfelelően érdeklődni.

ÁLLATMENHELYEK       

Amennyiben itt sem találjátok meg, akkor tudom javasolni, hogy kedvenc közösségi portálunkon (hogy magyaros legyek: fészbúkon) az erre szakosodott szervezeteknél, csoportoknál érdeklődjetek. Több esetben is volt már sikersztori, meglett a gazdi, vagy a keresett kutyi. Mikor megtaláljátok jusson eszetekbe egy köszönetet mormolni mindazoknak akik a segítségetekre voltak, és igen erősen elgondolkodni azon, hogy hol szúrtad el a dolgot, hiszen mint tudjuk mindenre van megoldás, és előzetes óvintézkedés! 

A legfontosabb mégis, hogy szem előtt tartsuk, és nem csak szilveszterkor :  

 “Felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk”

Azok a ... taxis hiénák!

Posztom írásakor ismét a düh vezérelt.

Mielőtt bárki is magára venné, arra csak azt tudnám mondani, hogy akinek nem inge, az most ne szóljon hozzá. Egy jól sikerült éjszaka után ültünk be a taxiba. Egy ismerősünknek köszönhetően tudjuk a taxis lehúzások listáját, és azt is, hogy magyar, magyart nem húz le. Az utóbbi mese habbal. 

Tudom, hogy meg kell élni valamiből, de akkor is a jó édes qva anyját! Tiszta szívből kívánom, hogy vagy gyógyszerre, vagy a kocsijára költse, ami rohadjon ki alóla mihamarabb!

Mikor beültünk tisztában voltunk vele, hogy alapdíj van. Teszem hozzá a történet elején, hogy nagyságrendileg 10 darab km-ről beszélünk. Tudjuk azt is, hogy a társaságok órái a megtett kilométerek után pörögnek. Azt is tudjuk, hogy csalnak mint állat, különböző technikákkal turbózzák fel a végösszeget a lehető legmagasabbra. Itt kikívánkozna egy újabb trágárság belőlem, de nem teszem, türtőztetem magam.

Szóval, mi a következő csalás áldozatai lettünk. Beülünk, természetesen csak órával mehet a tarifa, mert emberünk becsületesnek állítja magát. Elindulunk, piszok lassan, az óra tíz forintonként pörög. A Soroksári úton a 70-es tábla ellenére éppen,, hogy 50-el cammogunk, míg próbál minket szóval tartani. E már kissé furcsa volt. Máskor még a piroson is áthaladó taxis a zöldnél fékez, hogy biztos pirosat kapjunk. 0 km-es sebességénél, mint a kis angyal  úgy pörög az óra. Újra megtalálja gázpedált, de az óra hirtelen 300ft-ot ugrik, majd mikor átsétál előttünk egy részeg, és sofőrünk elkezd vele beszélgetni újabb 300-at ugrik az óra. Itt kezdtem jobban figyelni. Szisztémája szerint amilyen lassan lehet úgy megy, és mikor szóltam érte, hogy 70-el lehet közlekedni szájhúzva 60-ig felviszi a tempót, egy újabb 300-as ugrással. Ha nem mondom merre menjen, még most is ott ülnénk, és mutogatná, hogy hol vett majdnem lakást, hol milyen utca van. A csillagkapus sorozat tér-idő ugrálása lófasz ahhoz képest ahogy ennek a tagnak az órája ugrált. Kétszer is szóltam, hogy nyugodtan mehet a megengedett sebességgel, nem kell visszafognia magát. Nem tetszett neki, hiszen így kevesebb lesz az összeg amit lehúzhat rólunk. Undorodtam az embertől, és attól, hogy most nem volt nagy a szám, de bíztam abban, hogy Béka megoldja, hisz Ő is látta. A pontot az i-re az tette fel mikor megálltunk, ránéztünk az órára, és láss csodát 4090 ft-ról szemünk láttára felugrott 4190 ft-ra. Azt hittem megütöm, hogy ekkora szarházi. Békám úriember módjára csontra kiszámolta neki az összeget, és rábaszta az ajtót.

Megmondom az őszintét, hogy nem az bosszant, hogy kb egy ezressel átvágtak, hanem, hogy ezt ilyen aljas módon tette. Tudtuk, hogy taxival jövünk haza, tudtuk, hogy pénzbe kerül. De bosszant az, hogy napi szinten így lehúzzák az embereket.Ráadásul az úton sírt a szája, hogy milyen szar helyzete van, na ez a gusztustalan!

Sajnos illuminált állapotomban nem jegyeztem meg a taxis céget, csak az autó számát: 888. Ez a nagy szerencséje, mert simán abban a pillanatban feljelenteném, de legalább egy etikást ráeresztenék, bár még számlát sem adott, szóval simán letagadja, ha ez történne, így marad az örök jó kívánságom, hogy költse gyógyszerre azt amit tőlünk pluszban bezsebelt. 

Eszembe jutott, hogy emberünk olyan volt, mint Rodolfo: „Csak a
kezemet figyeljék, mert csalok!” 

GMO- A mindennapi génmanipuláció

Mivel időnként elég naivan állok hozzá a nagyvilághoz, így a minap jutott el a tudatomig, hogy mi is folyik a valóságban. Tudtam, hogy régebb óta "szórakoznak" a génmanipulációval, de azt gondoltam, hogy a  messze-messze  távoli galaxisban  történtek valahogy nem jutnak el hozzánk. Reméltem, hogy ez irányú tevékenység valahogy megakad, nem lesz folytatás. Tévedtem.

Egyik nap hallgattam a rádióban, hogy Kínában az úgynevezett aranyrizzsel, vagyis génmanipulált termékkel etetik a gyerekeket. Titka, hogy sokkal több tápanyaggal látja el a szervezetet, de a végeredményt senki nem tudja... Az számomra nem volt egyértelmű, hogy már tesztelték-e a rizst, vagy a gyerekeken kísérleteznek, de az utóbbi tűnt egyértelműbbnek. A szülők ugyanis beleegyeztek a műveletbe.

Aznap este valahogy úgy hozta a sors, hogy a pereces tévén is a génmanipulációról adtak egy filmet. Gyakorlatilag a Monsanto cég több terméket próbál manipuláció alá vonni. Oké, megértem Én, hogy arra törekednek, hogy a földtermelés hasznos legyen, és mindenkinek jusson étel, DE nagyon sok mindent nem gondoltak át. A források szerint a cég saját maga végzi a kísérleteket, ez még semmi extrával nem szolgál, viszont az ellenőrzéseket, és a hozzá tartozó felügyeleti vizsgálatokat is maguk végzik. Vagyis, ha valamire ők azt mondják, hogy nem káros az emberi szervezetre, akkor ez úgy van. Nincs olyan felügyelet, amely felülbírálhatná ezt a tényt. Azt sem értem, hogy néhány hónap alatt, hogy tudják biztosra kijelenteni, hogy termékük nem veszélyes az emberre, mikor generációk hosszú évei szükségesek a bizonyításhoz. Mikor az egyik biológus kutatásai után kijelentette, hogy a kukoricába beépített új gén instabil, nem foglalkoztak vele. A biológus felmondott, mire kényszeríteni akarták, hogy ezt a felfedezését senkivel sem közölheti. 

A Monsanto képviseletében nyilatkozó francia hölgy nem érti, hogy mi a gond a génmanipulációval, hiszen rengeteg problémát megoldhatna az élelmezésben. Valóban a gazda aki   nyilatkozott, hogy mióta nem hagyományos vetőmagot használ a kukorica termesztésében, azóta a  kukoricamoly hernyói nem teszik tönkre a földjét. Jogos, de Békával tovább gondoltuk. Nincs hernyó, nincs probléma. Viszont ha nincsenek hernyók, akkor a madarak sem tudnak belőlük táplálkozni, így csúnyán beleszólnak a természet rendjébe. Nyugodtan lehet rajta agyalni. 

Arra a kérdésre, miszerint egy tábla génmanipulált kukorica föld, hogy nem képes a körülötte lévő többi vetőföldet "megfertőzni", igen egyszerű választ hallhattunk. Tíz méter szélesen végigfutó  biztonsági üres terület megoldás mindenre, hiszen azt is igyekeznek tényként kezelni, hogy a szél, illetve a bogarak nem szállítják a módosított termény porzásra alkalmas részeit 10 azaz tíz méternél messzebbre. Most őszintén ki az aki ezt beveszi, mikor a szél van hogy 30km-rel arrébb is viheti.A keresztbe porzásról ne is beszéljünk. Kedves Monsantos hölgy megvonta a vállát, és kijelentette, hogy a kezelt kukorica más növénnyel nem fog kapcsolatot teremteni.   

A problémát nem csak a génmódosított vetőmag okozza, hanem a cég által kifejlesztett permetező anyag is a  Roundup.  Ez a növényvédőszer az egész bioszféra termékenységére kihat. Gyakorlatilag ahogy olvastam hatóanyaga, visszafordíthatatlanul káros hatással van a föld mikro biodiverzitására, és ezáltal a föld egész lakosságának egészségét veszélyezteti. Elpusztítja a mikroorganizmusokat, tönkre teszik a termőföldet, és DNS károsító hatása végett meddőséget, és rákot is okozhat. Ettől független Amerikában gyorsított eljárással szabadalmaztatják a Monsanto termékeket, ugyanis azt az elvet vallják, hogy a gyors hatékonyság, és a rövid távú haszon mindenek felett! 

Óvatosan hozzáteszem, hogy a cég múltja sem szeplőtlen, hiszen ők voltak azok akik hozzásegítették az emberiséget az Agent Oranget, DDT -hez.

Ha jól tudom Magyarország GMO mentes terület, illetve az eljárás még az uniós joggal is ellenkezik. bár az EU 2004-ben feloldotta a módosított termékekre vonatkozó tilalmat. Ettől független az importált termékekből nem tartom kizártnak, hogy kapunk eleget.  Már ha csak azt  a példát nézem, hogy az egyik multiban kb 40-50 cm-es répákat árulnak... Szóval fenntartásaim vannak, hiszen a Monsantonak nálunk is van bejegyzett cége. Itt élnék naivságommal, így bízom benne, hogy teljesen mással foglalkoznak.  

Amit nem említettem, az a termékek hatása:

"A genetikailag módosított kukorica és a Monsanto féle Roundup műtrágya és gyomirtó hatására a kísérleti patkányokban döbbenetes daganatok alakultak ki, több szervük károsodott és végül idő előtt elpusztultak. Így lehetne néhány szóban összefoglalni a Monsanto által gyártott genetikailag módosított organizmusok hosszú távú hatásával foglalkozó legújabb tanulmány eredményeit."

Az a helyzet, hogy minél többet olvasok a cégről, annál jobban elborzadok. Felteszem a kérdést, hogy akarom-e valóban tudni az igazat? Ha tudom, hogyan tudok ellene tenni bármit is? Félek, hogy pár év alatt bekebelez minket, és nem csak a ezekkel a dolgaikkal, hanem a vakcinákkal, kötelező oltásokkal, amikről szintén sokat lehet olvasni. Ez megállítható, kivédhető? Kötve hiszem, de amíg lehet addig fokozottabban figyelek ezekre. 

Források:
(A következő oldalakon bővebb infót kaphattok a témáról)

Genetikailag módosított élőlények
GMO Tanulmány
Roundup
GMO Kukorica

Tetovált Állatmentők

A hétvégén széna voltam, vagy szalma, talán kicsit mindkettő. Béka dolgozott, így egymagam látogattam ki a régen várt tetováló expóra. Célként tűztem ki, hogy találok valakit aki megcsinálja azt a tetoválást, amire igen csak vágyok, de ez egy másik történet lesz.

Míg a kiállítók közt nézelődtem, felkeltette az érdeklődésemet egy társaság. Éppen előadást tartottak, és meglepett, hogy a határozott kiállású tetováltak egy kis csoportja azzal foglalatoskodik, hogy jószágokat mentenek meg a felelőtlen, állatokat kínzó gazdák kezei közül. Mivel igen érzékenyen érint ez a téma jobban figyelni kezdtem rájuk.

Manapság nem telik el úgy nap, hogy a közösségi portálokon ne kapjak megkínzott, megcsonkított, kidobott, elütött, kiéheztetett, agyonvert, feldarabolt, embertelen körülmények közt tartott állatról. Míg ez átsuhant az agyamon, a bemutatkozásukból kiderült, hogy Ők a Tetovált Állatmentők . Meglepett, hisz ilyet csak a kábel tévén láthattunk, valamelyik amerikai reality műsorban, ott már jól működik. Időközben megkerestem a standjukat, és beszélgetésbe elegyedtem velük.. Perédi Gergely az egyesület megalkotója valóban szívügyének tekinti ezt az ügyet. Oly annyira, hogy frissen tetovált karján a következőt olvashatom:

"Egy állat nem üt vissza,csak tűr hűséggel,csendesen... 

Mi megtalálunk és megtanítjuk,hogy bánj velük rendesen!" 

A tevékenységük karitatív, ami azt jelenti, hogy a mentésekhez szükséges összegeket adományokból, vagy önerőből oldják meg. Valójában állatbarát magánemberek hivatalos civil szerveződése, amely 2011 májusától egyesületként van jegyezve. Az állandó tagok mellett önkéntesek segítik a munkájukat. A megmentett állatokat általában ideiglenes gazdiknál helyezik el, hiszen mind lelkileg, mind fizikailag rehabilitációra szorulnak. Saját teleppel nem rendelkeznek, de szorosan együttműködnek kisállat otthonokkal, örökbefogadókkal. Eltökélt szándékuk, hogy a rendőrséggel egy jól működő kapcsolatot alakítsanak ki, hiszen Magyarországon jelenleg nincs állatrendőrség. A kezdeményezés jó úton halad, nagyon drukkolok nekik, hogy teljes sikerrel járjanak. 

Amiben mégis különböznek, hogy a tetovált, kemény külső mögött olyan emberek lakoznak, akik tényleg megmentik a rászoruló kisállatokat. Fannikát -az egyik kiskutyust akit hoztak magukkal-  egy ideje kezelik, a szemét fertőzés ellen, illetve egy nagyon komoly hasi műtéten is túl van. A másik kutyust simán kikötötte előző "gazdája", gondolta majd csak megmenti valaki. A harmadik kutyus is orvosi segítségre szorul. Szerencsére tetovált barátaink jó helyen, és jó időben voltak. 

Itt megjegyezném, hogy aki tud olyan kutyiról, macsekról aki bajban van, azt a következő mailben tudja jelezni (lehetőleg képet is küldjön, hogy tudják mire számítsanak):  bpallatmentok@gmail.com

A beszélgetés során még egy meglepő infóval gazdagodtam. Én már Sirok, és a motoros találkozók óta tudom, hogy a motorosok hiába nagyok, tele tetkóval, és talpig bőrben, vad felszerelésben, időnként egy fél hegyomlásként sokkolják a népet, ettől független Ők mégis jó emberek. Állításomat nem csak a saját tapasztalatom igazolja, hanem a hallottak is, miszerint állatmentőinket az expo ideje alatt jó szívvel fogadták, adakoztak, és nyitottak voltak a témára. Remélem az egyesület véghez tudja vinni azt az elképzelését, hogy a jövőben találkozhatunk velük a motoros összejöveteleken, fesztiválokon, hogy még több csoporthoz, emberhez eljusson a Tetovált Állatmentők híre.

Itt szeretném felhívni b. figyelmeteket, hogy ha adakozni szeretnétek azt megtehetitek a következő számlaszámra:

TETOVÁLT ÁLLATMENTŐK ÁLLATVÉDELMI EGYESÜLET

Bankszámla számunk: Unicredit Bank

10918001-00000071-62750004

Külföldről:

HU94 1091 8001 0000 0071 6275 0004

Swift kód: BACXHUHB