Célegyenesben, avagy a végső visszaszámlálás...

Kétségeket kizáróan megkezdődött a végső visszaszámlálás Botond fiunk születéséig. 

Vegyes érzelmek küzdenek bennem. A boldogság, a várakozás keveredik a felmerülő kételyekkel, miszerint Úristen Anya leszek! Már rég vágytam erre az érzésre, de a kérdés ami sokszor belém villan:  Na de milyen Anya? Tudom, hogy az ösztön és az a szeretet amit már most érzek születendő gyermekünk iránt jó tanácsadó lesz, de félek, hogy egy akkora kis csomag mint egy kilós kenyér, aki még nem tudja elmondani gondolatait, érzéseit mennyire fogja megérteni, hogy érte élek és mindent megteszek a kis életéért, boldogságáért. 

Az a kilenc hónap egészen attól a pillanattól, hogy Béka életet szeretett belém, egészen az utolsó hetekig mindig a szívemben lesz, mosolyogva fogok gondolni rá. Visszagondolva és összegezve szerettem/ szeretem minden pillanatát. Hiába hánytam hosszú hetekig, kezeltek félre vakbéllel és küzdöttem meg

rosszullétekkel és a beakadt idegszállal mind, mind megerősítette azt, hogy ezek ellenére is igenis Anya akarok lenni. Igazi kis túlélőt hordok a szívem alatt. A kezdeti bizonytalanság és nehézségek szépen átfordultak pozitív irányba. Kialakult egy ritmus, ami a napjaimat jellemezte. Elkezdtem "befele" figyelni, koncentrálni magzatunkra. Egy idő után megértettem gyermekünk hogyan adja tudtomra, hogy mi a jó számára, és mi az amit azonnal felejtsek el. Máshogy mozog amikor csuklik, vagy csak helyezkedik, máshogy mikor nem tetszik neki valami és azt akarja, hogy fejezzem be az adott tevékenységet, máshogy, mikor örül egy-egy kajának és határozottan máshogy mikor nem ízlik neki és simán visszaküldi. Tudatja melyik zene tetszik neki és melyik zavarja. Megtanultam érteni, megfejteni Őt.  Megvan a maga kis napi rutinja, mikor aktív, mikor alszik. Alapjában véve jól viselkedik, hagyja, hogy csináljam a dolgom. Igaz, volt egy-két para, amikor nem mozgott úgy, vagy annyit, mint szokott, akkor Béka nyugtatott, hogy minden rendben van, hisz mi sem csinálunk mindent mindennap ugyanúgy.

Várandóságom alatt Béka azt is megerősítette bennem, amit már akkor éreztem mikor a gyerek projektről még csak beszélgettünk, hogy kétséget kizáróan emberem jó Apa lesz. Sokszor tartotta bennem a lelket, vagy éppen könnyeket csalt a szemembe úgy nevettem rajta. Az a szeretet amivel simogatja a pocakomat és amivel beszél fiunkhoz, ahogy óvott és figyelt rám egyértelművé tette, hogy már Ő is nagyon várja Botond érkezését. A gyerekszobát is szépségesen megcsinálta, festett, rajzolta fel a figurákat, polcot, széket, ágyat szerelt, szekrényeket rendezett át. Ezáltal egy olyan gyerekszobát készített, amit megálmodtam, és egy percig sem idegeskedett, vagy puffogott amikor harmadszorra rakattam át vele a gyerekágyat A pontból B-be. A festést is simán megcsinálta, pedig az

igényem nem egyszerű volt. Két színben pompázó fal, amit a neten talált 50cm-es mesefigurákkal van tarkítva. Matricát nem akartunk, az túl egyszerű, mondta majd Ő megfesti. Rég volt kezében ecset, de minden várakozásomat felülmúlta az eredmény, igazi gyerekszoba. Még abba is belement, hogy kicsit segítsek a festésben. Minden oka megvolt arra, hogy nemet mondjon, hiszen ahol alkotok ott kő kövön nem marad. Hoztam is a formám sikeresen feldöntöttem egy festékmosó üveget...

Most, hogy már kész vagyunk szinte mindennel Én is nyugodtabb vagyok. Néhány apróság van hátra, de az már semmi az eddigiekhez képest. Nyugodt alvásról mégsem beszélhetek. Éjszakánként több alkalommal felébredek, mikor fordulok, már sehogy sem kényelmes igazán. Így reggel kicsit karikásabb a szemem, mint szokott és délután szükségem van egy kis alvásra, ami helyrebillenti az egyensúlyt. 

Így telnek most napjaink, várakozunk, boldogok vagyunk és kíváncsiak vagyunk arra, hogy drága gyermekünk mikor érzi úgy, kész arra, hogy szüleinek bearanyozza életét.   

Tádáááám a kész falfestés by Béka: