2015. június 22.

Játszótéri kalandok

Itt a nyár, az iskolás gyerekek pedig boldogok, hogy vége a tanévnek. Én kevésbé. Napi rutinná vált a játszóterezés. Boti imádja, focizunk, hintázunk, homokozunk, futkározik, felfedez, más gyerekekkel bandázik, vagyis jól érzi magát. A héten több alkalommal belefutottunk azokba a gyerekekbe, akik a szünet egy részét napköziben töltik. Felügyeletként 2-3 tanárral veszik birtokba a teret. Persze ezzel nincs semmi gáz, általában rendesek, és vigyáznak a kicsikre. 1-2 kivétel mindig akad, de őket kerüljük, vagy ők minket. Ha mégis betalálnak ( pl., szó nélkül elveszik a fiam labdáját) akkor kérem őket, hogy cselekedjenek máshogy, vagy ne küldjék meg Botinak a labdát, mert ő még kicsi, és megsérülhet ha teljes erőből rúgják neki a bőrlabdát. 

Eddig nem volt semmi gond. A mai nap viszont kiakasztott. 10-12 gyereket három felügyelő kísért a játszóra. A kapukat nyitva hagyják, hiszen könnyebb úgy ki-be rohangálniuk. Mi megérkeztünk, és első lépésként becsuktam a kapukat, hogy fiam ne lóduljon kifelé  a nagyvilágba. A tanárok egy padon üldögélve beszélgettek, tízóraiztak, pihentek. Amit még elengedtem a fülem mellett, az a gyerekek által hangoztatott gyenge anyázás, buzizás, köcsögözés volt. Oké, tudjuk, hogy ilyen is van. Az átlag életkor 10 év lehetett. Amin felkúszott a szemöldököm, az a látvány volt, ahol két fiú, és egy kislány rugdosta a hintázó negyedik gyereket, annak a kíséretében: " felrúglak, te köcsög" Aki hintázott próbált kitérni a rúgások elől, és kérte, hogy hagyják békén. A többiek röhögtek, és folytatták a tettlegességet. A tanárnők tőlem 2-3 méterre voltak, tisztán ráláttak a dolgokra, csak nem érdekelte őket. Szóltam, hogy lassan lerugdossák a gyereket hintáról, esetleg foglalkoznának a dologgal? Az egyik volt olyan kegyes, hogy uzsijával kezében nagy kegyesen elvonszolta magát a gyerekekhez. Szeméből leolvastam, hogy mi a picsáért vitt oda az utam, jobb dolgom is lehetne, de végül szétszedte a srácokat. 

Rosszul éreztem magam, mert Boti ment volna a nagyokhoz, de ők nem azok voltak akikkel szót lehetne érteni. Olyan igazi kis rosszindulatúak voltak. Csapatostul rohangáltak ki, mentem becsuktam a kaput. A sokadik ilyen eset után kértem, hogy legyenek szívesek csukják be a kaput. A válasz: Minek? Jó az úgy! Elismételtem, hogy legyenek szívesek csukják be a kaput. Ismét kaptam a választ: Minek???? Ekkor elpattant az agyam, felálltam a homokozó széléről, elmondtam nekik, hogy két oka van. Az egyik, hogy nem fogom utánuk ötpercenként bezárni, másik, mert szépen megkértem rá őket. Erre kiröhögtek. Az egyik még pusztán jó indulatból elrúgta Boti labdáját a francba. Itt jött el az a pillanat erőteljesen rászóltam, hogy MOST azonnal csukják be azt a rohadt kaput. Milyen fejem lehetett, azt nem tudom, de szó nélkül megindultak a kapu felé, és végre bezárták. Röviddel az eset után fogtuk magunkat hazajöttünk, hiszen sok értelmét nem láttam, hogy más gyerekét is neveljem. Egy, hogy nincs jogom hozzá, kettő, hogy kedvem sem volt. Az őket kísérő felnőttek maguktól  egyetlenegy alkalommal se koordinálták a gyerekeket! Simán végig nézték, hogy a kisgyerekes szülők inkább elmennek pár perc után, mintsem nyugodtan játszanak ők is a gyerekükkel. 

 Elszomorított, hogy kisgyerekek nagyságrendileg 10 évesek, mégis hogyan viselkednek egymással. Milyen agresszívek, és neveletlenek. Simán szembeszállnak egy felnőttel. Még úgy is, hogy az első két alkalommal szépen kértem őket, ők már arra is ugrottak. Mikor válnak ilyenné? A csordaszellem által, ami a közösségekben összekovácsolja őket? Elég egy nem megfelelően nevelt gyerek, aki a többieket "fertőzi"? A felügyelők miért nem foglalkoznak az ilyen jellegű magatartásbeli problémákkal? Tudom, hogy kiskamaszok, és életkori sajátosság, és azt is vágom, hogy a lényeg, hogy alapból mit hoznak magukkal, és fontos az is hogyan szocializálódnak, de otthon ezekből a szülők semmit nem vesznek észre? Szívem szerint felráznám őket, hogy vegyék észre, hogy nem a megfelelő irányba tart a gyerekük! Tudom, hogy mindig lesz olyan gyerek, aki minden következmény nélkül megteheti ezt, a többiek pedig követik. Mégis rossz volt látni, hallani, hogy kisgyerekek hogyan buzizzák, rugdossák, és köpködik le egymást. Elszomorított, és láttam, hogy a fiam sem érti, hogy miért nem engedem oda hozzájuk, hogy nem tudja miért nem játszhatunk úgy ahogy szoktunk. Bízom benne, hogy ez csak egy kivételes eset volt, de valahol tartok tőle, hogy a nyár folyamán bőven találkozunk még velük...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése