Van, hogy betelik a pohár...
Minek kellene magamat kellemetlenül érezni, mikor a sokadik hasonló eset után hangot adok a nem tetszésemnek? Az elmúlt másfél évben, ha lenne annyi ezresem ahányszor egy autós miatt nekem kellett a babakocsival kerülni, másfele menni, járdáról az útra tolatni, boldog lennék. MERT ugyebár (tisztelet a kivételnek) sokak úgy parkolnak, hogy képtelenség gyerekkocsival elférni. Ma mikor megkértem, hogy álljon arrébb, mert szeretnék átmenni a túloldalra, és elfoglalja a lehajtót éreztem azt a gúnyos mosolyt a segítség nyújtása mellett, hogy na ennek is ez a legnagyobb problémája, miért nem tudott 15 méterrel arrébb menni. Nos azért, mert a tököm tele van már az ilyen esetekkel, elég volt! Az sem érdekel, hogy mögöttem hangosan kimosolyogtak, hogy milyen lehetetlen nő lehetek. Mitől könnyebb nekem gyerekestől, tele babakocsistól, mint nekik? Mitől vagyok kevesebb számukra, mint ők? Miből gondolják, hogy egyszerűbb nekem kerülgetni őket, mint nekik 15 méterrel arrébb állni? Értem én, hogy sietnek, rohannak, ez van, az van, de nekem se mindig egyszerű. Persze, tudom jön a válasz, mit rinyálok, hiszen egész nap itthon vagyok. Aha, igen. A gyerekemet pedig jóságos tündérek vigyázzák, bölcs törpök tanítják, és a háztartást is a kedves manók végzik el, ja az éjszaka pedig az álmok angyalkái repdesnek egyik szobából a másikba, mikor a gyerekem felébred. Vágyom rá, hogy egyszer úgy sétáljunk, hogy nincs akadály a járdán, nem rázza ki az út a gyerekből a lelket, nem kell autókat kerülgetni, de aztán arra ébredek, hogy bilibe lóg a kezem... Holnap minden kezdődik elölről, én is anyázok, ők is, és ez így lesz míg tolom a babakocsit.
Minek kellene magamat kellemetlenül érezni, mikor a sokadik hasonló eset után hangot adok a nem tetszésemnek? Az elmúlt másfél évben, ha lenne annyi ezresem ahányszor egy autós miatt nekem kellett a babakocsival kerülni, másfele menni, járdáról az útra tolatni, boldog lennék. MERT ugyebár (tisztelet a kivételnek) sokak úgy parkolnak, hogy képtelenség gyerekkocsival elférni. Ma mikor megkértem, hogy álljon arrébb, mert szeretnék átmenni a túloldalra, és elfoglalja a lehajtót éreztem azt a gúnyos mosolyt a segítség nyújtása mellett, hogy na ennek is ez a legnagyobb problémája, miért nem tudott 15 méterrel arrébb menni. Nos azért, mert a tököm tele van már az ilyen esetekkel, elég volt! Az sem érdekel, hogy mögöttem hangosan kimosolyogtak, hogy milyen lehetetlen nő lehetek. Mitől könnyebb nekem gyerekestől, tele babakocsistól, mint nekik? Mitől vagyok kevesebb számukra, mint ők? Miből gondolják, hogy egyszerűbb nekem kerülgetni őket, mint nekik 15 méterrel arrébb állni? Értem én, hogy sietnek, rohannak, ez van, az van, de nekem se mindig egyszerű. Persze, tudom jön a válasz, mit rinyálok, hiszen egész nap itthon vagyok. Aha, igen. A gyerekemet pedig jóságos tündérek vigyázzák, bölcs törpök tanítják, és a háztartást is a kedves manók végzik el, ja az éjszaka pedig az álmok angyalkái repdesnek egyik szobából a másikba, mikor a gyerekem felébred. Vágyom rá, hogy egyszer úgy sétáljunk, hogy nincs akadály a járdán, nem rázza ki az út a gyerekből a lelket, nem kell autókat kerülgetni, de aztán arra ébredek, hogy bilibe lóg a kezem... Holnap minden kezdődik elölről, én is anyázok, ők is, és ez így lesz míg tolom a babakocsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése