Ott kezdeném, hogy három hónapja Anya
lettem. Nagyon vártuk fiunk születését, most már mondhatom, hogy
mérhetetlen a boldogság amivel a szülői lét jár. Persze a kételyek,
kétségek, a megfelelés kérdése sokáig rátelepedett lelkemre, kissé
nyomasztott a dolog, hogy mindent megfelelően tegyek. Aztán jöttek az
ösztönök, és persze az anyai jó tanácsok. A homlokomon lévő ráncok
kisimultak, és most mindent a lehető legnagyobb rendben tudhatok. Fiunk
mosolygós, érdeklődő, boldognak mondható.
Általában
egy anya tudja, érzi, látja, hogy mire van szüksége a gyerekének, mitől
nem fog sírni, mi nyugtatja meg. Természetesen ebben a témában is
vannak extrém esetek, de ezeket most hagyjuk. Az ösztön ami belénk van
kódolva mutatja az utat ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, elégedett
babánk legyen. Időnként szükség van útmutatásra, amit tanácsként
kérhetünk, de azt is eldönthetjük, hogy a kapott információkat
felhasználjuk, vagy sem. Most még könnyű a dolgom, hiszen fiunk még nem
sok mindent csinál, de azt tudom, hogy az alapokat az életéhez már most
eltárolja.
Néhány fórumba is belenéztem a nevelést
illetően (hozzáteszem egyszer már megfogadtam, hogy nem teszem). Több
anya többet tud alapon kezdtem el böngészni, majd hagytam is abba. Az ok
igen egyszerű. Döbbenet, hogy egyes hozzászólók a végsőkig képesek az
általuk helyesnek gondolt eszmét hajtani. Eközben gyönyörűen lealázza a
más elveket vallókat, a végén egy fergeteges veszekedéssel sértődik meg
mindenki, egészen a következő bejegyzésig, ahol minden kezdődik elölről.
Kérem szépen, hogyan is lehetne minden gyerekre egy sémát ráerőltetni?
Hiszen különbözőek! Valakinek jó az egyik féle nevelési mód, a másiknak
nem. Ki kell tapasztalni. Persze vannak normák, amihez tartja magát az
ember.
Amiért belekukkantottam a fórumok
világába, az, hogy kíváncsi voltam pár hónapos baba esetében mennyi
értelme van, hogy már most sokat beszélek hozzá,
mesét olvasok neki, mondókákkal szórakoztatom, énekelgetek neki, néha
halandzsázok is, mert nem tudom a szöveget, de Őt ez láthatóan nem
zavarja. Keresgélés közben találtam egy érdekes cikket Dr. Donauer
Nándor klinikai szakpszichológus, neuropszichológus nyilatkozott a
témáról. Miután a végére jutottam, megerősített abban, hogy a gyereknek
igenis a kezdetektől érdemes mesélni. Mindez az iskolai évek alatt fejti
ki hatását.
Röviden a következőkről szól a cikk.
Az iskola egy kihívás mindenki számára.
Gyermeket bekategorizálják, véleményezik, megítélik. Rosszabb esetben
kijelentik, hogy hiperaktív, diszlexiás, figyelemzavaros. Egy felmérés
szerint az iskolások 15-30 %-ának vannak problémái bizonyos területeken.
Figyelmetlen, nem tudja visszamondani amit olvasott, nehézséget okoz az
olvasás, a kifejezés képessége az átlagosnál aluli, magatartási
zavarokkal küzd, esetleg halmozottan problémás. Az interjú szerint az
internet, tv és videó játékok nem csak lekötik a gyerek figyelmét,
hanem komoly problémákat is okozhatnak. A tv-ben látott képi hatásoktól a
babák is pár hét alatt tévé függővé válnak.
A mai gyerekek többsége olyan vizuális
ingeráradatban él, ami nehezíti egyes, az olvasáshoz elengedhetetlen
képességek egyenletes fejlődését. Sok esetben a kisgyermekkortól nagyon
fontos rendszeres élő mesehallgatásról, illetve ennek a hiányáról van
szó. Ma már egyértelmű, hogy az élő mese hallgatása semmi máshoz nem
hasonlítható mértékben fejleszti a később az olvasáshoz és a tanuláshoz
szükséges képességeket: a verbális kódolást, a figyelem fókuszálását
vagy a "belső", mentális kép létrehozásának képességét. A problémás
gyerekek vizsgálata alatt általában arra a következtetésre jutnak, hogy a
gyerek nem kapta meg a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges
mennyiségű verbalitást, élő szöveget.
Tovább
agyaltam az olvasottakon. Tudjuk, hogy a gyerekeknek hihetetlen
képzelőerejük tud lenni. Ha belegondolunk azokat a fantáziadús
történeteket, amikkel szórakoztatnak azokból az elemekből tudják
összerakni, amiket már hallottak. Folyamatosan képzik ezáltal a
kifejezőképességüket, növelik a szókincsüket és persze jár az agyuk.
Mindez elengedhetetlen a megfelelő fejlődésükhöz.
Ezek után kedves Anyukák, Apukák nap
végén legyenek szívesek az egész napi nehézségeket, gyötrő gondolatokat,
munkahelyi problémákat félretenni, és legalább esténként a gyermeknek
egy mesét olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése