Hálások, vagy hálátlanok...

Az egészségügyről mindenkinek megvan a maga véleménye. Sok tényező, tapasztalat, az ami meghatározza hogyan is vélekedünk a témáról. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az érem melyik oldalán állunk. Bennfentesként, vagy betegként, elhitetitek nem mindegy.

Saját véleményemet tudom hangoztatni, más cipőjében nem jártam, nem tudom mennyire nyomná a lábam. Hálátlan egy téma a hálapénz. Az elmúlt másfél évben bőven kihasználtam a befizetett Tb járulékomat, adómat, vagy már nem is tudom minek nevezzem, és a keserédes valóság, hol simogatta a lelkemet, hol döbbenettel töltött el. Szerény véleményem szerint a hálapénz igen érdekes dolog. Van aki adja, van aki elfogadja, mások küzdenek ellene, vagy tudomást sem vesznek róla. 

Mivel közeleg az időpont mikor szülni fogok több portálon olvastam a témáról. Gigantikus eszmecsere, majd vita kerekedett a hozzászólásokból,  Egy dolgot már most le kell, hogy szögezzek: sokan keverik a szezont a fazonnal! Más dolog az mikor az ember lánya önszántából, lehetőségeit mérlegelve dönt arról, hogy magánorvoshoz  jár és az ellátásról számla ellenében a kiírt tarifákért látják el, és más az mikor fogadott orvos nélkül  közegészségügyi intézményben ágytársaktól, betegektől, vagy magától az orvostól tájékozódnak az aktuális borítékok méretéről, tartalmáról. Az utóbbinak is van pro és kontrája. Sok borzasztó dolgot olvastam arról, milyen helytelenül és etikátlanul viselkedtek sürgős esetben a kiszolgáltatott beteggel.

Tudjuk, hogy az egészségügy szarban van. Tudjuk azt is, hogy az orvosok mire esküdtek fel, és azt is tudjuk, hogy a közegészségügyben milyen kevés a fizetés, milyen ellátásra számíthatunk, de ami a legfontosabb tudjuk, hogy a pénztárcánkban mennyi pénz lapul. Én kissé elítélem a hálapénzt, mert mióta dolgozom a Tb-t fizetem, DE látom azt is, hogy esetenként szükséges a pluszként zsebbe nyúlni, ha azt szeretnénk, hogy kissé jobban figyeljenek szeretteinkre, vagy ránk.

Tapasztaltam kórházban, hogy a nővérek mit meg nem tesznek a betegekért, úgy, hogy egy forintot sem kaptak. Ugyanúgy látták el azokat akik nem fizettek, mint akik a zsebbe csúsztattak egy-egy ezrest. Kimosták a kakiból, fürdették, míg arra képtelen volt, megetették, átöltöztették, segítették, mikor szüksége volt rá, mindezt tapintatosan. Akkor gondoltam úgy, hogy ennek így kellene működnie.

Az érem másik oldalán láttam, hogy az emberhiány miatt alig foglalkoznak a betegekkel. Az ágytál tele, kellemetlenként bűzölög a beteg mellett, párna nuku, és a nővérhívóra való reakció idő igen hosszú. Láttam nénit aki nem tudott megmozdulni, megkért szóljak az illetékeseknek segítsenek neki, mert pisilnie kell, szóltam, majd húsz perc múlva jöttek, és puffogtak, hogy a nénit megint át kell öltöztetni. Tudom nem mindenki egyforma, de tudni kell azt is, hogy aki kórházba kerül azt igenis kötelesek ellátni, mert alanyi jogon jár, nem kiváltságos dolog, és közel sem biztos, hogy van annyi a bukszájában, hogy nyerő borítékokat sorsoljon ki az őt ellátók közt. 

Azt már tisztáztam, hogy más a magán, és más a közegészségügyes doki. Gusztustalannak tartom, hogy az utóbbiak közül is többen  tartják a markukat, legyen szó bármilyen műtétről, beavatkozásról. Mire? Mert nem kapnak megfelelő fizetést, de ezt nem a betegeken kellene behozni. Sok a beteg, kevés az orvos, megy a matek, hogy ki kinek a betege, a helyettesítésnél pedig nincs idő semmire és sok emberre sem. Lehet itt háborogni, hogy nem így van, rosszul látom a dolgokat, azoknak üzenem, hogy vegyék le a szemellenzőt, pislogjanak kettőt és legyenek nyitottak a világra.

A társadalom betegsége ez is, amit országunk vezetői képtelenek megoldani. Felreppent a hír miszerint alkotmányos jogainkat megsértve megszüntetik a közellátás eddigi formáját. Ezt úgy tudom elképzelni, hogy Amerikához hasonlóan befizetett biztosítási díj alapján  jár az ellátás, de ez még a jövő zenéje. Ennek is megvan a maga horrorja. Igaz, ha jól értesültem az amcsik is igyekeznek megszüntetni ezt a felállást. 

Vérlázítónak tartom, hogy több esetben sem foglalkoztak megfelelően -jelen esetben- kismamákkal. Túl sok a negatív visszajelzés, túl sok a dolog amit nem értek. Mire esküdtek fel orvosaink, ha nem arra, hogy gyógyítsanak, ellássanak minket? Hozzáteszem, hogy a jelenséget mi emberek generáltuk annak reményében, hogy nagyobb figyelem kísérje betegségünket. 

Olvastam egy érdekes cikket, amit a klubháló adott közzé az egészségügyi korrupcióról jó pár éve. Most ebből idéznék:

 „Magyarországon a korrupció egyik elfogadott formája az egészségügyben adott hálapénz. Ennek az eredete a szocialista időkig nyúlik vissza, mintegy „a szocialista tradíció” továbbélését mutatja, hogy az egészségügyi dolgozók a mai napig alulfizetettek, a páciensektől kapott pénz, a hálapénz pedig  elfogadott, természetes jelenséggé vált.” – emlékeztet a paraszolvencia eredtére dr. Berki Zolna, s ezt még azzal is kiegészíti, hogy: „ezt a felfogást nemcsak az állampolgárok osztották, hanem a kormányzat is. Vagyis létrejött egy felemás, furcsa helyzet.” Erre még rátett egy lapáttal az, hogy a rendszerváltozás után a személyi jövedelemadó bevallási nyomtatványon szerepelt egy rovat, ahol a hálapénzből származó jövedelmet lehetett bevallani. Ez a rubrika egészen 1997-ig ott volt a nyomtatványon. Ami azt mutatja – véli az ügyvédnő --, hogy helytelenítjük egyfelől a hálapénzt, de ugyanakkor szükséges rossznak tartjuk, sőt a személyi jövedelemadóban történő szerepeltetésével már-már szinte legalizáljuk.” 

A munka törvénykönyvének 2012 július elsejétől hatályos szabályai szerint a hálapénz elfogadása bűncselekménynek számít, kivéve akkor, ha a munkáltató máshogy rendelkezik. 

Érdekes módon a kórházi igazgatók 99%-a úgy nyilatkoztak, hogy engedélyezik az utólagos hálapénz elfogadását...

Ezek után úgy érzem, hogy sorsunk megpecsételődött, éljen a közegészségügy!