Úgy döntöttem, hogy szezon előtt szabadságolom magam még egy hétre, vagyis kiveszem ezt a négy napot a hétből. Az ünnepnek köszönhetően amúgy is megrövidítette a munkanapok számát, Én csak kihasználtam.
A hosszú hétvégénk nagyon ideálisan telt. Voltunk babalátogatóban, továbbá egy nagy családi dinom- dánomon, és megnéztük az István a Királyt Marcsival, és Krivel, egy Soroksári bemutató keretén belül. Minden fantasztikus volt, az előadás után gondolkodtam el egy cseppet.
Mióta az eszemet tudom, minden egyes koncerten, színházi előadáson, moziban, vagy egyéb összejöveteleken mindig bevonzok valamit ami kiborít, és élvezhetetlenné teszi a műsor egy részét. Biztos, hogy egy koncerten mellettem kezdenek el úgy "táncolni", hogy borul a környezet, vele együtt Én is. Tuti, hogy engem taposnak le, könyökölnek belém, fejelnek meg mindezt véletlen. Elém állnak a magas nagy fejjel rendelkezők sokasága. Mellettem vonyítanak teli torokból segg részegen úgy, hogy köze nincs az eredeti verzióhoz. Az esetek nagy részében leöntenek valami itallal, böfögnek mellettem egy sörös kolbászos és/vagy fasírtos szendvicset, vagy eresztgetik sunyiban a galambokat közvetlen közelemben. Mellettem telefonálnak a moziban , cancognak, pofáznak, nyüzsögnek végig, vagy csak fb-n nyomják a híreket a mellettük ülő "öribarinőiknek". Tudom, tudom akkor maradjak itthon, de mindig bízom valami Isteni csodában, és a bennem lakozó megbocsájtás erejében, és mormolom összeszorított fogaim közt, miszerint "Adj Uram türelmet, de azonnal"! Ilyenkor a skorpió vérem megtorlást kíván, cserében gátlástalanul, szúrós tekintettel nézem az illetőt, és törvénytelenül röhögök ha kell, ha nem:)
Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, és a szabadságom napjaitól, cserébe tudhatjátok, hogy velem nem jó parti szórakozni menni.
Nos, mit is tehetnék az idő alatt míg 40 fok van odakint, bent csak 32?
Vannak fotóim, amik még feldolgozásra várnak. A galériát a megrekedt hőségben bónuszként szaunaként is használhatom így kb: 2-3 óra ps után ömlött rólam a víz. Hősként így is mindennap szerkesztgettem a képeimet. A melegnek köszönhetően elvetettem azt az ötletet, hogy a fenti részleget csocsi rogyivá varázsoljam.Nincs az a mentő amely időben a helyszínre érne, bár a fogyásomat erősen befolyásolná. Még átgondolom a projektet.
A másik igen lényeges dolog, hogy időjárásnak köszönhetően beértek a paradicsomok, két hatalmas szatyorral lepett meg Béka az egyik este. Megígértem, hogy másnap szépen befőzöm, és elteszem. Én aki az életben nem csináltam hasonló befőzést másnap bízva jó szerencsémben, meg Teri mamában eltettem a paradicsomokat. A kósza gondolata sem merült fel bennem, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. Meghámozni, felforralni , eltenni.... ennyi, gondoltam Én balga. Aha!Nekikezdtem a hámozásnak, egyesével szépen a kiskéssel. A tizedik után már untam. Te jó ég!mi lesz a többivel? Elodázni sem mertem, hiszen ígéretet tettem. Mielőtt a google barátunkhoz fordultam volna Teri mama pikk-pakk megmentette a helyzetet. hozta a hatalmas lábasát, egy kisebben vizet forraltunk, s igen rövid időre beleküldtük a parikat egy kis fürdőre. Meglepett, hogy dobták le a héjukat. Szívem szerint Én is ezt tettem volna a ruháimmal, mert kint már hűvösebb volt abban a nagyon sok fokban, mint a konyhában. Ömlött rólam a víz.
A többi már gyerekjáték volt, még Béka is megkereste a kalapját, megemelte előttem:) Ő azt gondolta, hogy vagy nem, vagy úgy csinálom meg, hogy még a jövő hét is úszik a trutyiban. Ehhez képest uraltam a helyzetet. Egy apró malőrt eltekintve... A szalicilos üveget egy kicsit összecseréltem a sóval, de még időben észrevettem, így a háborúban halottak most nem lettek:) Összesen nyolc üveg paradicsomot mentettünk meg, még ha nem is az utókornak, de legalább pár hónap erejéig magunknak biztosan.
Így telt el szép lassan az egy hét, látszatja is van, pihent is vagyok, legközelebb majd decemberben szabadságolom magam.
Az ilyen jófejű csaj nem lehet ennyire pesszimista!!! :D Emmának én is többször mondtam már, hogy lehet, hogy velem van a hiba, de ha valahová elmegyek mindig van valami negatív élményem! :) Szerintem az emberek nagy részével történnek ilyen "jeles" események, de azt gondoljuk, hogy mért pont megint velem! :)
VálaszTörlésBékánál láttam az általad készített fotókat, nekem nagyon tetszettek, mindjárt nézem itt
is! További szép napot!
Üdvözlettel: Böczike
Szia Böczike:) Nagyon örülök Neked! Remélem kis családoddal jól vagytok:)
VálaszTörlésHidd el Én nem vagyok pesszimista, örök naiv optimistaként mosolygok a világra, de vannak helyzetek, mikor nem hagynak önfeledten szórakozni, mert beárnyékolja valami őrült személy:)Örülök, hogy tetszenek a fotóim, igyekszem fejlődni.