SzoláriumSztori

Tudni kell, hogy a hab testemet igen ritkán éri napfény. Valahogy az elmúlt pár évben azt veszem észre, hogy mire eljutok oda, hogy napoznék vége a nyárnak. A nap sugarai helyett a gomolyfelhők mosolyognak rám. Bennem meg tudatosul, hogy ismét eltelt egy nyár, amikor Hófehérkét is magam mögé utasítva alig kerültem kapcsolatba a napfénnyel. 

Ezt kiküszöbölve, több hónapnyi rákészülés után eljutok a szoláriumba, ha másként nem tudok színt varázsolni magamra, akkor így megoldom a barnaság kérdését. Bőrömet tekintve, nem is túl tejfehér, de kreolnak abszolút nem mondható. Valahol a tetszhalott, és egy átlag ember közé tehető. Idén még nem voltam szoláriumban, pénteken elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megkezdjem ez irányú tevékenységemet. 

Elmentem arra a helyre, ahová előző évben néhányszor betévedtem. A pultnál szépen lebarnult lány köszönt rám. Itt jön, hogy milyen gyarló az ember, így Én is azonnal arra a színfokozatra vágytam. Előadtam szándékomat, majd kérdezte, hogy voltam-e már náluk. Szépen válaszba foglaltam a természetes igenemet, zárójelben hozzátéve, hogy idén még nem. Láttam a lányzón, hogy erősen gondolkodik, hogy ismerős vagyok, vagy idegen. Gondoltam megkönnyítem a dolgát. 

- Jártam itt, nem tudom, hogy emlékszel arra, mikor télen kifelé menet nekirongyoltam az üvegajtónak, mert nem vettem észre? Na, az Én voltam!

Őszinte mosolyából egyből levágtam, hogy emlékszik rám, nem csodálom, hiszen akkorát koppantam akkor az üvegen, hogy még a szomszéd üzletekből is kijöttek megnézni a történteket. Visszagondolva nagyon örültem, hogy biztonsági üveg volt, nem sima. Miután több kevesebb sikerrel visszaszorította kirobbanni vágyó nevetését, kedvesen javasolta, hogy csak hat percre menjek, mert erős nagyon a gép. Boldogan vetettem be magam a szoláriumba. Hat darab perc elteltével még nem értem el a kívánt bőrszínt, rá sem rántottam, majd folyt. köv.  

A meglepetés valójában otthon ért. Már estére a vágyott barna helyett kissé bepirosodva vártam az EB éppen aktuális meccsének félidejét. 

Fürdés után tetőzött a helyzet, ezért magamra kentem mindenféle kence-ficét bízva hűsítő, és nyugtató erejükben. Reggelre jobb kilátásokkal ébredtem, de még mindig kicsit pirosabb árnyalatban, mint ami természetes lenne. 

Esetemet átgondolva a kedvem elment az egésztől, és már most tisztán látom, hogy jó ideig ismét nem fogja testemet érni semmilyen barnulást elősegítő sugárzás.