2012. június 22.

Mesterségem címere...

Hihetetlen, hogy az emberi elme mikre nem képes. Akárcsak a lódarázs. Hivatalosan, vagyis a tudomány álláspontja szerint nem tud repülni. Ő mégis vígan döngicsél, leszarja, hogy mit gondolnak róla. Az embereknél sincs ez máshogy.  Míg abban a tudatban vagy, hogy nem tudtod, hogy lehetetlen, addig megcsinálod.

 Most sem volt ez másként. Eddig is sejtettem, hogy sok mindenre vagyok képes, de ma taroltam.Hivatalosan egy unalmas kis irodista minden napjait tengetem, de a héten a szükség nagy úr volt, így Én sem tétlenkedtem.

Történetem lényege, hogy felújítást végzünk az irodában. Festés, mázolás, laminált padlózás, fúrás-faragás, nagytakarítás. Az oroszlánrésze a fiúkra maradt, de Én sem unatkoztam. Két telefon közt pakoltam, festettem, használtam a kis fúrógépet, kipróbáltam a dekopír fűrészt, sőt vágtam is vele, és büszkén jelenthetem, hogy nem okoztam sem magamban, sem a környezetemben semmilyen maradandó kárt. Igaz, hogy közös megegyezés alapján nem tetéztem a cselekményt, ugyanis az az 53 cm mindenkinél máshogy jött ki. Most sem értem hogyan. A mérésnél annyinak indult, aztán nem annyi lett belőle... Így csak két laminált padló darabot vágtam, de azt igen lelkesen. 

Festésben, pakolásban, kütyük vásárlásában, szőnyeg tisztításban, a berendezés visszaállításában, illetve mások buzdításában, és irányításában, kiborulásban, ja és a kávé főzésében  igen hasznosan szerepeltem. 

Egyetlen apró malőr ért. A frissen letett  padlóra sikeresen  felrúgtam egy teli vödör vizet. Az úgy volt, hogy kolléganőm letette a vödröt a földre, én pedig nagy lendülettel kezemben egy csomó cuccal, amitől nem láttam, simán első körben beleléptem, majd azzal a mozdulattal felrúgtam. Ettől független ügyesnek titulálom magam, rájöttem, hogy mi mindent tudok, ha akarok, az iroda pedig csocsi rogyin új fényében tündököl. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése