Egészségügyi helyzetjelentés.
Dátum: 2012.06.19, idő 10:30 elérkezetté vált az ultrahangos vizsgálatra való jelentkezés időpontja .
Eltelt két hét, mondhatni tünetmentesen. Időben, és az utasításoknak megfelelően éhgyomorral jelentem meg a vizsgálaton. Földszinten bejelentkeztem, utána fel a másodikra, és jött a megszokott várakozás. Rajtam kívül, még sokan gyakorolták a műveletet, többen már morcosabban, hiszen a kapott időponthoz képest egy órája várakoztak ugrásra készen. A türelmem kivételesen végtelen volt nem is idegesítettem magam, ez az év megtanított arra, hogy a közegészségügyben nem minden zökkenőmentes. Cseppet sem siették el a történetet. Megértem, hogy az újszülött babák elsőbbséget élveznek, ez teljesen normális. Az is adott, hogy az ott fekvő betegek is sokszor soron kívül érkeznek, a sürgős esetekről már nem is beszélek. Volt aki hozzám hasonlóan beletörődött a várakozásba, mások puffogtak, és egyből kibeszélték, hogy ki is a felelős a történtekért. A libasorban felgördülő tolószékesek megtalálták egymással a hangot, gondoskodtak maguk szórakoztatásáról. A figyelmesebb betegmozgatók úgy tologatták gurulós széküket, hogy kényelmesen tudjanak egymással partizni.
Érdekes volt megfigyelni a kórházat. Sokat írhatnék róla. Független az uralkodó állapotoktól a nővérkéktől kezdve a műtős fiúkig a dokikig bizton állíthatom, hogy igen kedvesek voltak, Olyan természetesen tudták kezelni a betegek felháborodott rétegét, hogy azt oktatni kellene. A folyosókon rohangálók mindig szóltak egy-egy jó szót a várakozókhoz, főleg az idősekhez. Összesen 1-2 megfáradt mufurc dolgozót láttam, őket is megtudom érteni, hisz munkájuk közel sincs úgy honorálva, mint illene. A hálapénzről nem nyilatkozom, mert nem tudok. Magándokinál megfizetve a szolgáltatás, az aktuális árlistájuk szerint, a közkórházakban mi a helyzet ezzel kapcsolatosan, azt nem tudom.
Bő egy óra múlva sorra kerültem. Épp nekikezdtem a vetkőzésnek mikor megállítottak a mozdulatomban. A rendszerben nem szerepelek, anélkül meg nem megy, nincs vizsgálat míg nem rendszereznek. Vissza a földszintre, megkerestem akinél előzőleg jártam, és megkértem, hogy pótolja a hiányosságot, ami által számkivetetté váltam. Szabadkoztak, hogy nem értik menjek vissza, mert ők akkor rögzítettek a rendszerben. Itt szakadt el a cérna. Elszámoltam magamban gyorsan százig, és kimérten közöltem velük, hogy nem fogok rohangálni össze-vissza, rendezzék egymás közt a vitát, ne Én legyek a postás. Hatásos lehetett, mert egy perc múlva már utamra is engedtek vissza az emeletre.Újra beálltam a sorba, sokak bánatára hamarabb engedtek be mint őket. A doki igen rendes volt, kivizsgált rendesen, megnézte az összes alkatrészemet, ami a hasi ultrahangnál számításba jöhet. Hamar kiderült, hogy mi volt az oka nagy görcseimnek: epekövek. Kicsit, és nagyot egyaránt összegyűjtögettem. Sokáig nem tartogathatom őket, hisz nem odavalók, a görcseimhez, meg nem annyira ragaszkodom. Lassan készítem fel a lelkem a következő műtétre, amit ha jól saccolok nagyságrendileg őszre tehető Összegezve ez az évem egészségügyileg lehetne jobb is, de pozitív vagyok!.
Ebben az évben Én letudok minden eü-i problémát, aztán legalább 80 éves koromig problémamentesen, és boldogan élek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése