2012. június 27.

Az aranyfogú bába története

Mesém főszereplője pontosan kedd este sétált át az életemen, mély nyomot hagyva  a találkozásunk pillanatától az azt követő tíz percen át, egészen az elköszönésig. 

Már a parkolóban láttam amint színes szoknyája, és fejkendője belibben a látómezőmbe, gondosan megtervezett mimikája azt engedte sejtetni, hogy Ő bizony megkörnyékez. Bizonyára azt gondolta, hogy lehetséges pénzforrási lehetőséggel szolgálok. Amit Ő még abban a pillanatban nem tudott, hogy aznap elfelejtettem bevenni a tolerancia pirulát, így igen passzív tagja voltam a társadalomnak. Kedvtelenségemet, megfűszerezte  egy cseppnyi maró gúny, ami egyesült szúró tekintetemmel. Ezek összessége eleve esélytelenné tették a próbálkozását. 

Gondoltam nem nehezítem meg egyikünk napját sem, ezért nem szálltam ki a kocsiból, vártam, hogy elsétáljon. Az ötlet jó volt, csak asszonypajti nem hagyta magát öt percen át egyre türelmetlenebbül álldogált. Elővettem egy könyvet, hogy ne unatkozzak. Majdnem bele is merültem mikor kopogtatnak az ablakon. Ő volt az felháborodva kérte számon, hogy miért nem szálltam ki a kocsiból. Szemöldököm az egekbe kúszott miközben rákezdett az ablakon keresztül begyakorolt mondókájára.

- Drága Árányom, hát nízzen má rám, hát itt állok, segíjjen mán egy kis pínzzel, hát a gyerekek éheznek, hajléktalan szálláson vágyunk, nincs mit enni. Csak egy kicsit legyen jó hozzám.

Normál esetben a szociális érzékenységem miatt már nyúlnék is a zsebembe, de ez a nap másról szólt. Egyre inkább tetőzött bennem az érzés miszerint elegem van a társadalom ezen rétegből. Akik minden szégyen nélkül kéregetnek, holott erősen látszik rajtuk a jólét, akik lopnak, csalnak, hazudnak, kihasználnak másokat.Hányni tudnék tőlük. Vélhetően még az undor is kiült az arcomra, mikor bő lére engedett meséje közben jól megnéztem magamnak. 
Harsány öltözéke tiszta volt. Fülében hosszú fülbevaló, nyakában nyakláncok lógtak, ujjain gyűrűk. Volt közte arany is, ezüst is, de ami sokkolt az a szájában lévő jól látható három aranyfog volt. Nagyobb érték volt a szájában, mint nekem abban a pillanatban mindent összeadva. Kiakadtam, miközben folytatta.

-Hát nem hiszem el, hogy nem segíj, hát milyen embör mágá? Hogy nem szígyenli magát!

Közöltem, hogy nincs felesleges pénzem, hagyjon békén. Ekkor kezdett el átkozódni. Én diszkréten elküldtem a picsába, és mivel akkor sem tágított kikiabáltam neki.

-Tudja mit? Ha annyira kell a pénz adja el a fogait!

Így történt, hogy az aranyfogú bába feladta elveit, még sokáig átkozódott, majd elhagyta a helyszínt.

Engem sokkolt a dolog, és még sokáig gondolkodtam azon, hogy vajon kinek a készülékében van a hiba.

2 megjegyzés:

  1. Felénk szegény romániai menekült "épp most érkezett", vagy most szabadult a Csillagból (Szeged nevezetessége), típusú adománygyűjtők fordulnak elő és kajára vagy buszjegyre gyűjtenek. Némelyik már évek óta. :D Hallanád azt az átkozódást, ami akkor kísér, ha felajánlod, hogy veszel neki ennivaló, buszjegyet, kiváltod a kezében lévő rongyosra fogdosott gyógyszer-receptet! :D :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy erősen undorodom attól a szegmenstől amiről írtam. Találkoztam az általad említettekkel is, de mindig Békára bízom, hogy leszerelje őket:)

      Törlés