Manapság szinte minden felnőtt egyednek van némi tapasztalata munkakeresést illetően.
Rengeteg energia, kiatartás szükségeltetetik hozzá, és persze az elengedhetetlen mosoly és önuralom, miután jobb esetben megköszönik a hiábavaló részvételt. További sok sikert kívánva könnyedén búcsút intenek.
Általában már csak az ajtón túl kezdünk el gondolkodni, vajon hol rontottuk el? Abban az esetben amikor túl vagyunk egy személyes beszélgetésen a cég HR-es képviselőjével, -aki kiskosztümben, vagy öltönyben, rózsaszín ingben, nyakkendőben próbál megismerni minket. Lazának tűnik, és az elengedhetetlen erőltetett műmosollyal a szája szélén próbálkozik oldani a feszültséget. Saját benyomását elrejtve szeretne némi képet alkotni arról, hogy a beadott önéletrajznak megfelelően alkalmasak vagyunk-e az elképzeléseiknek, vagy megint egy Andersen jelentkezett. Továbbiakban ott van még a megjelenés. Az etikett szerint a legnagyobb melegben is Nőknél kötelező a harisnya és a kosztüm kabátka, ami télen jó. Max a kabát szöszözi össze a felsőt, a nadrágot pedig sárfoltok díszíthetik, de nyáron már csak azért sem érdemes levenni mert a hátunk közepén is folyik a víz. A szoknya alatt a legrosszabb esetben a harisnya szeme szalad oda-vissza. Az ápoltságról ne is beszéljünk, hisz alap.
A kézfogás határozott nem túl erős, a szem pedig a másikét keresi. Az erős jellemet is csak módjával szeretik, hisz nehogy Mi mondjuk meg nekik. A tétova, és az olyan határozatlan vagyok, vagy mégsem kategória versenyzőit hamar kitessékelik, mert az egészséges öntudat, és énkép a munkához szükségeltetik. Legyél csapatjátékos, de önálló, egyéniség is, de csak módjával. Légy kreatív, de azért az ötletek és önálló gondolatok száma mégse legyen túl sok(k). Őszinte és képmutató egyszerre, tiszteld a munkatársakat de kéretik a pozíciók végett eltaposni őket. Elérhető a nap minden percében, mégis a 8 órában végezzünk el mindent.
Saját tapasztalatként megemlítem, hogy egy interjú alkalmával rákérdeztek a család kérdésre...
Lehetséges, hogy egy 30éves Nőnek még nincs se családja se gyereke, egyáltalán szeretne? Úgy gondoltam hogy nem kérdezek vissza hogy esetleg tud valakit aki gyereket szeretne tőlem, mert Én jelenleg nem ismerek ilyen embert. Elmondtam hogy független, önálló életet élek és IGEN szeretnék családot, gyereket. A felszökött szemöldök alól csak annyi csúszott ki hogy mégis mikor????
Elemeztem helyzetem és felvázolva közöltem hogy a biológiámat tekintve elméletileg van 4 max 5 évem erre a projektre... Ez pont elég volt ahhoz hogy az önéletrajzomba ezt a tényt rögzítse, majd áthúzza és újra átírja, levonva a konzekvenciákat.
Következő fontos kérdéscsoport a miért kérdése. Ha őszinte vagy és elmondod hogy megfulladsz a jelenlegi helyeden, és gombóccal a torkodban mész be reggelente, és alig várod a kv szüneteket és gyomorgörccsel járkálsz a sürgősségire. Vagy mert a fizetésed fordítottan arányos a rád kiszabott, és elvégzett munkával. Esetleg a leépítésben Neked is volt helyed, vagy mert csak nem szereted a jelenlegi helyzeted, az már nem jó jel. Így marad a jól bevált szöveg miszerint szeretnéd magad más pozícióban, munkahelyen kipróbálni, szereted az újításokat, és úgy érzed hogy az életed szerves részévé válna ha munkáddal tudnád a céget segíteni. Különben is az minden álmod, hogy részt vehess a kollektív tudat eme megformálásában.
A fizetésre a biztonság kedvéért újra rákérdeznek hátha meggondolod magad, és röpke tízezrekkel olcsóbban adod magad. Kisvártatva megjegyzik, hogy az önéletrajzom egyedi, és szerintük nem tudok beilleszkedni, és nem értik hogy az öszinteséget miért is a negatív tulajdonságként pontozom. Biztos önértékelési zavarai vannak, vagy nem vagyok norma, esetleg valami kisiklott nálam a szocializálódás alatt. Pedig nem, csak a tapasztalat, ugyanis nem csak a munkahelyen -de most csak erre a közegre levetítve- a nyílt vélemény alkotás egyenes út a mások ellenszevének megnyilvánulásához. Ennek megfelelően rövid idő alatt a közutálat tárgyává válhatunk, hisz emberek, ezáltal pedig gyarlók vagyunk. Sokak által csak a pozitív visszajelzés az igazi az építő kritikát egy hajszál választhatja el a negatív töltésű intrikától, amit máris támadásként élnek meg kedves munkatársaink. Ezeket a gondolatokat végigfuttatva a fejünkben már csak a friss levegőn jövünk rá, hogy ismét nem sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése