Nyalni, vagy nem nyalni?

Ez itt a kérdés! 

Valójában kedvencem a.... csokoládé:),  meg nyáron az elmaradhatatlan citrom fagyi. Szinte minden alkalommal mikor az  elmúlt napokhoz hasonlóan meleg idő van, és meglátok egy fagyist, elmormolok egy gyors imát:  Kérlek ne vigyél a kísértésbe, hisz oda találok magam is! És már visz is a lábam merőben ellentétet diktálva az agyam azon kicsiny szegletével amely még küzd a 40-es nadrágokért. Napként sugárzok, és szinte a fagyival együtt olvadok mikor az ízhatás első kirobbanó erejét érzékelem. A többiről már nem is beszélek, de mint azt Ti is tudjátok az első pillanat sok esetben a meghatározó, és mérvadó :))))

Kis idő elteltével merek óvatosan körbenézni, hogy vajon hányan is láthatták bensőséges viszonyomat a fagyival.  Úgy érzem, Mr Bean jól tudná ezt a fajta élvezetet kifigurázni:) Az óvatos pillantás annak köszönhető hogy akármilyen diszkréten próbálom magamévá tenni a fagyit azt vagy huszan biztos látják. Természetesen mindenki levonja a konzekvenciát, ami nagyban  függ  a nemektől. A különböző pillantásokban észrevehető Nők esetén az irigység- én miért nem ehetek-, megvetés -na ennek a fenekének is már csak a fagyi hiányzott-,újabb megvetés- nézd leette magát-, a felismerés -Én is megkívántam veszek-, és a tisztelet -három gombócot is megeszik, ráadásul milyen jóízűen-. 

Néhány pasi  szemében az elmerülés látható, miként a fantáziájuk széles tárháza nyújt 1-2 kellemes percet az elméjüknek. Majd a hirtelen jött  valóság rántja vissza őket miszerint menniük kell tovább.   Mi térjünk vissza az élet apró örömeihez a boldogságot adó kis hormonokhoz a fagyihoz. Erre rádöbbenve hogy mit is gondolhatnak mások egy egyszerű, de jó ízűen elfogyasztott fagyizásról, elkezdtem figyelni az embereket.  Mivel esetenként sokat időztem kávéházakban, parkokban, így volt időm figyelni embereket séta, és fagyizás közben.

Megállapítást nyert az a  tény  hogy a fagyizás igen nagyszerű eszköz az erotika kifejezésre, főként friss kapcsolatoknál melyek még a szárnyukat bontogatják. Itt jön a 18-as karika:) A lányok, Nők pillantásában, mosolyában minden benne van:  zavara,  vagy a  csábításra való hajlam, esetleg kacérkodása a krémes gombócok felett. A sikert általában garantálja a Férfiak ösztöne és képzelő ereje...:)

Ha kicsit belegondolunk van rá reláció, hogy aki kitalálta a modern idők fagyiját, vagyis inkább a tölcsért szintén erotikusan túlfűtött egyén lehetett. Ugyanis funkciójától eltekíntve, de a képi hatásokat figyelembe véve, hozzá gondolva a nyelv, és a száj harmóniáját, és munkálkodását, az asszociáció egyértelműnek mondható. Ez így van jól, hisz  mindenki számára apró örömet nyújt a hétköznapok örvényében - ez olyan szubkultúrális tevékenység  és szinte mindenki tetszését elnyeri.

Az ízeket még nem is említettem, hisz széles a skála a keserű méztől a mentáig minden,határtalan élvezetet ad annak aki enged a csábításnak:))

Azért az ismeretterjesztést nem ússzátok meg ennyivel, komolyabb vízekre evezve íme egy kis betekintés a fagyik világába egészen a kezdetektől.

Fagylalt-visszatekintő

Mint sok minden más, a fagyi története is Kínában kezdődött, vagy jó kétezer évvel ezelőtt. Akkori külalakja még kicsit marconább, szilárdabb volt, leginkább gyümölccsel, sziruppal ízesített jeges hűsítőként kínálták.

Az arab kereskedelemnek köszönhetően eljutott Egyiptomba, majd a görögökhöz is. Marco Polo utazásai idején meghódította Európát is; a reneszánsz korában az itáliai cukrászok többsége egyre lelkesebben próbálkozott a fagylaltkészítéssel. Kipróbáltak számos gyümölcsös, mézes, fűszeres ízkombinációt, amelyeket ízletes ostyatölcsérrel egészítettek ki.

Magyarországra Mátyás király olasz származású felesége, Beatrix révén került, aki gazdag udvartartásával itáliai cukrászokat is hozatott, hogy ne kelljen nélkülöznie hazája édességeit sem.

A török hódoltság itthon nem kedvezett a fagylalt szerelmeseinek, legközelebb csak az 1700-as évekből találunk róla forrásokat, utalásokat. Ekkoriban – a nyelvújítások korában – több névre is hallgat: emlegetik nyalatként, vagy ahogy az olaszok hívják, gelatóként, vagy a német eis néven is. A fagylalt elnevezést 1775-ben Bárócz Sándor testőr író alkotta meg róla, de a köztudatban csak jó néhány évtized múlva honosodott meg a fagyos édesség napjainkban is elfogadott neve. Ebben az időben Párizsban már legalább 80-féle fagylaltot készítettek.

A 19. században a neves pest-budai cukrászműhelyek már nemcsak süteményeikről, hanem ízletes fagylaltjaikról is ismertek voltak.

A 20. században világszerte teret hódított az ipari fagylalttermelés, amikor is a kézműves-technológiát (eredeti, hagyományos alapanyagok, tej, tejszín hozzáadásával, főzési technika alkalmazásával) felváltotta az automatizált (fagylaltporból, tejporból, vízből, mesterséges ízesítő- és adalék anyagok hozzáadásával) jégkrém- és fagylaltkészítés.

Ui: Azon már meg sem lepődöm, hogy a kínaiak fedezték fel, de ezúttal hálás vagyok nekik érte. Szóval Hölgyeim és Uraim csak így tovább a gombócok útján. A nyalni vagy nem nyalni kérdésben Én már döntöttem, maradok a citrom fagyinál:))