Egyszer volt hol nem volt, mégis igaz volt. Történetem a világgazdaság összeomlása, és az egyszerű emberek lehúzása után, a romák mély-szegénységéből való kiemelés közepe táján játszódik. Konkrétan az egyik Auchanban. Főszereplő egy népes család, mely büszkén viselheti az Oláh nevet. A család férfi tagjai a kalaposak akik a kávézókban múlatják idejüket fényes lépőjükben, kackiás bajszukkal, érdekes színekben pompázó öltönyükkel. A csoport nő tagjai nagy hangon képviseltetik jogaikat és nevükhöz méltóan csiri-csáré lehetetlen ünneplőnek sem mondható rakott szoknyás viseletükben, koszos lábbal róják sasszemmel az árukkal teli boltok kínálta lehetőségeket. Beférkőztek ide is, nincs mit tenni, csak botránkozni. Érdekes kép fogadott a folyosón: néhányan szokatlan módon az öltönykabátka alatt kék vadiúj munkásruhát vett fel. Ők sem értették az okát, a kantár száraival is meggyűlt a bajuk, a fényes cipőjük sem illett nagyon hozzá, mai napig nem tudjuk mit akartak, még az árcetlit sem került le a kantárosról, szerintem a következő ficakban meg is szabadultak az ismeretlen ruhadarabtól, kényelmetlen, szokatlan, kellemetlen érzés lehetett. Vásárlásunk ideje alatt a női tagok nagy hanggal vették uralmuk alá a sorok polcait a rajta megbúvó áruval. A kosár félig üres, vagy félig tele, ezt döntse el mindenki kinek melyik a szimpatikusabb. Hamupipőkénk épp cipőt próbált, volt vagy 15 éves, kislánya sem hagyta békén, a nagymama szólt rá hogy elég legyen, foglalja le magát. Történetem itt kezd érdekessé válni, mert a rózsaszín cipellő nem került a kosárba az érte kiírt 4000 ft nem volt a pénztárcában. Nincs gond majd az apjuk gondoskodik róla, legközelebb megkapja. Pipőke szája lebiggyedt, Ő most akarta! Pénztárhoz szinte egyszerre érkeztünk, az Ő kosaruk már üres, de a kassza még előttük, egy látszat tusfürdő árválkodott az út közepén hagyott 100-as nélküli kiskocsiban. A népes női tag birtokukba vették a kasszát becsületesen kifizették a kért összeget. A kosár előzőleg látott tartalmáról nem szólnak a hírek, de Hamupipőke megkapta amit akart, mert minden zokszó nélkül perdült ki a lábán új rózsaszín cipellőjében . Számla nem készült róla, a régi kitaposott mocskos papucsát valahol a sorok közt hagyta. A biztonságiak jótékonyan elnézték az esetet, nem az övék, leszarták, már meg sem lepődtek rajta. Mesém itt végett is ért, hogy mi is a tanulság? Azt mindenki magában gondolja át, és rázza a fejét, amiért a törvény buzgón képviseli az ilyen semmittevők jogát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése