2012. március 11.

Hosszúszárnyú Bosszúálló - a képzeletünk szüleménye.


Hősök igenis vannak, még ha csak kitaláltak is, de képzeletünkben léteznek és főleg a gyerekek számára nagy jelentőséggel bírnak, hisz Ők is olyanok szeretnének válni majd. A kisfiúk kezében majd kivétel nélkül látható kedvenc figurája műanyag miniatűr mása. Vannak igaziak is. Számomra a hős kategóriába  a tűzoltók tartoznak, mert szinte mindig, mindenhol ott vannak, ahol baj van. Legyen az darázsfészek a háznál, macska a fán, vagy a motortérben, tűz esetén, autó balesetnél, viharok után, mentéseknél, régi lőszerek napvilágra kerülésnél, csőtörésnél és még ki tudja  nap mint nap mennyi helyen állnak ki értünk. Kitalált hőseink sora végtelenségbe nyúlhat: Iceman, Superman, Batman, Spiderman,Macskanő, Amerika kapitány, Hulk, Szupernagyi, és még hosszan sorolhatnám, nagyjából mindenki tisztában van vele. Képregények, filmek születtek belőlük és lassan kultusszá nőtték ki maguk.

De mi a helyzet a bennünk lakozó hősökkel? A kérdés furcsa, de ha a szívünkre tennénk a kezünket, gyermeki énünk kis része biztosd kitalált valami fantazmagóriát magának. Az enyém pár napja született név szerint, mint: Hosszúszárnyú Bosszúálló Angyal.  Nyugodtan nevessetek rajta, Mi is ezt tettük. Az ötlet a Pókember 3. részének megnézése  után született, vasárnap. Megállapítást nyert hogy szeretem ezeket a filmeket és majdnem otthon is vagyok benne, ki kicsoda, miért és hogyan. Lelkesen meséltem a szövődményes történet egyik szálát mikor Béka nekem szegezte a kérdést, hogy Én milyen szuperhősnő lennék. Gondolkodtam a hosszúlábú bosszúálló megnevezésen, de ezt gyorsan visszanyeltem, mert nem lenne hiteles, hisz igen rövid lábakkal rendelkezem, a macskanő jelmez sem állna jól nekem, nem tenném ki magam a divatdiktátorok kritikáinak:) Kis idő múlva megszületett egy elviselhető változat: Hosszúszárnyú Bosszúálló Angyal... Kis döbbenet után jött a következő kérdés: Mit tevékenykednél? Járt az agyam. Világot nem mentenék, arra már sokan vannak, az embereknek is sok segítője akad gondolatainkban. Bevillant a tökéletes gondolat: állatokat mentenék, etetném, itatnám, jó gazdihoz juttatnám őket, megbüntetném egy életre az őket kínzókat. Válaszom után már is várt a következő kérdés:  ez nagy feladat, lenne segítőd? Mint Batmannek Robin.  Egy pillanat alatt rávágtam, persze, Vacak! Itt robban t ki belőlünk a nevetés, hisz hiába  a nemes gondolat, ha egy olyan hű vazallusa van mint Vacak a kutya. Kreatív képzeletünk szárnyán már is repültem menteni a rászoruló élőlényeket. A képet egy kicsit az zavarta meg, hogy Vacakot hogy is hordozom majd magammal? Lenne neki is szárnya, vagy egy hátizsákból figyelne ki hű kis pofája, talán hámmal rögzíthetném, de valahogy sehogy sem volt jó.  Ez a kis történet jó pár napja volt, de még mindig emlegetjük a Hosszúszárnyú Bosszúálló Angyalt, Vacakkal. Megnyugtatásul közlöm, hogy maradtunk a realitás talaján, csak a gondolatunk szárnyal tovább a hősökkel teli világ határán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése