A főzés öröme

Pár éve mint kezdő háziasszony, elég pozitívan és lelkesen álltam a tűzhely elé, ám időnként már addig eljutni sem volt túl egyszerű.Az őrület már a bevásárlással kezdődött: a hol, miből, és mennyit kategória volt a legáltalánosabb kérdéscsoport. Elsőként a piacot céloztam meg vásárlás szempontjából, mert hát a hazai termék hűség, és persze  a minőség ott adott volt. Különben is  a kereskedők jóval közvetlenebbek mint az üzletekben. Még azon sem lepődtek meg (főleg a nagydarab hentes)  mikor is fogalmam sem volt hogy miből mennyit is kérek.. Elmondtam a főzésre irányuló terveimet és a résztvevők számát, és gyomorkapacitásuk lehetőségét. Egy rövid osztás-szorzás, egy kis hátrakiabálás az asszonynak, Ő hogy is gondolja, és máris ott figyelt a szatyorban a megfelelő hús mennyiség:) Előfordult, 1-2 esetben még instrukciókat is kaptam, hogy is lehet elkészíteni az ételt, vagy újítani rajta. Akadt olyan eset is hogy kompletten az egész sor mögöttem azzal volt elfoglalva hogy is egyszerűbb kivitelezni az elképzelésemet :))

Miután megszereztem a szükséges hozzávalókat, rongyoltam a konyhába főzni.Teszem hozzá általában még volt néhány futásom főzés közben beszerezni ami lemaradt, vagy az amortizáció nevében leselejtezett, vagy inkább a leejtett, szétvágott, nem sikerült kategóriában szereplő hiányok pótlása miatt. A lelkesedés még akkor is vitt előre mikor az esély a sikeres befejezésre a legminimálisabbra csökkent. A hogyan is? kérdésre a telefonos segítségkérés bizonyult a legbiztosabb módszernek. Ugyanis a szakácskönyv oly fondorlatosan fejtette ki az ételek készítését, hogy szükségét éreztem egy értelmező kéziszótár beszerzését is, amihez kevésbé éreztem késztetést. A telefon nagyon hasznosnak bizonyult főleg ha Canika (Anya)  meg is hallotta hogy egyáltalán hívom:) Az első borsófőzelékem sikeréhez is Ő vezetett.Arról igazán nem tehetett hogy a habarást olyan shakerben ráztam, aminek rosszul tettem rá a tetejét és idővel lerobbant róla. Így még a jövőhét is tiszta trutyi lett... a végeredmény így is igazán ehető volt:)

Azt nem nagyon ragoznám mikor gombát rántottam  és amint megfordítottam a serpenyőben belobbant az olaj, gyakorlatilag kifüstöltem az esetleges pókcsaládokat a konyhából, a szomszédoknak pedig  szóltam, hogy minden rendben csak vacsorát készítek.Ezek idővel elmúltak, mert hát a gyakorlat, illetve utána az egyedül élés megakadályozta a további "katasztrőfákat". A melegszendvics partikon már figyelek, hogy csak a kaja után igyak, nehogy mégegyszer elfeledkezzek a sütőről és odakapjon a kenyér alja.Viszont elmondhatom, hogy az utóbbi időben ismét aktívan és viszonylag sikeresen működöm a konyhában. Kisebb bakik még vannak, mint pl., kerülöm a rántást mert legutóbb egy nagyobb de  formásabb knédli lett belőle, és a tészta főzésnél rászámolom a szűrésnél keletkező esetleges károkat. Ennek függvényben kijelenthetem, hogy a konyhában már egy majdnem magabiztos és  sikeres háziasszony vagyok.