Az idő krónikája.

Az idő egy tág fogalom... főleg nekem:)

Ezt közeli barátaim megerősíthetik (főleg Kri..:) Kedves barátnőm évek óta küzd hogy megtanítson a pontosság rejtelmeire, azt hiszem ezidáig eredménytelen. Sokan azt hihetik hogy tiszteletlen vagyok azokkal akikkel találkozom, és várnak rám, de megcáfolnám erről szó sincs! Egyszerűen mindig van valami ami miatt kések...

Órát nem hordok a telefonom pedig mindig előre van állítva (kb: 13 és 27 perc közt szoktam módosítgatni a pontos időt). A rajtam kívül álló okok tárháza rengeteg dologból áll -pl., csőtörés, baleset,  egy telefonhívás, ruha válság, még valami vásárlás, tankolás, áramszünet és még vizes a fejem, nincs meg a kulcs, otthon maradt valami, egy kérdezőbiztos, a család valamelyik tagja, stb...-  ami másokkal biztos hogy soha nem történik meg, nekem mégis mindennaposak, (lsd.: süti vagy nem süti bejegyzés, ez mindent megmagyarázhat).  De ha ilyen nincs akkor a hajmosás jön közbe:) Szerencsére sok olyan ember van a közelemben akik precízek és ha megbeszéljük hogy 6 körül találkozunk, akkor 17:59 kor már szólnak hogy: " itt vagyok":)   Időnként bandázunk a kedvenc helyünkön - ott már ismernek minket jól- így meg sem lepődnek mikor berohanok  egy kis késésel..

Az elmúlt évben két alkalommal érkeztem korábban az étterembe amit hangos üdvrivalgással és a késő Kri vérszívásával koronáztak meg a pincérek:)))) Másik fontos és precíz ember az életemben Béka,  Ő még jól viseli ezeket a dolgaimat csak akkor borítottam ki mikor egy alkalommal beállítottam az időt a telefonomon és tőle kérdeztem meg hány óra van. Itt a pontosság kedvéért leírom a párbeszédet, mert az adja vissza a feelinget....

- Megmondanád  mennyi a pontos idő?

- 21-:49

-Hmmm.. jó lesz az nekem 22:10-nek

Béka szemöldöke az egekben, arca kifürkészhetetlen nem tudja hogy sírjon, vagy nevessen. A biztonság kedvéért rákérdezett hogy mennyire is állítottam be, majd kiborult, és megállapította hogy ez lehetetlen... Erre széttárt karokkal (szerinte felháborodva, szerintem nem:) közöltem: -de engem igazából nem érdekel az idő! Ezek után flasht kapott és morogva megjegyezte hogy ilyen nincs! Az lehet hogy ilyen nincs, de mégis van, hisz vagyok:)

Tovább a reggelekhez...   Számomra fizikai fájdalom és az egyik legnagyobb büntetés ha reggel korán kell ébrednem, valahogy a kora  reggelekkel bajban vagyok, és ők is velem.. A tudat még nem tiszta, gyűrött, kócos, és csipás vagyok ráadásul télen még sötét van, és hideg. Csak egy bögre forró kv tud röpke 15 perc alatt észhez téríteni. Az első csörgés után még vagy 12x lenyomom az ébresztőt, bekapcsolom a tv-t de fogalmam sincs ki mit mond, még nem fogom fel, különben sem látok el odáig. Szinte csukott szemmel botladozom el a mosdóig, és ha még  egyedül is ébredek utána jöhet a kv főző, amibe vagy rakok mindent, vagy nem. Majd megkezdődhet a nap, és a felismerés, hogy már megint késében vagyok.A kávé kihült az ággyal együtt, és az utolsó bónusz perceimet is kihasználtam most már tényleg nincs mese, rohannom kell...

Van még egy kellemesebb ébredős verzió, de azt most nem ragoznám,Béka szerint akkor még jobban elkésnék!