2019. július 8.

Gombfocira fel!

Van az úgy, hogy elmaradnak dolgok az ember életéből. Ez velem sem történt máshogy, nagyságrendileg 2,5 éve nem írtam blogot. Olyan szinten pörögnek a napok, hetek, hónapok, hogy észre sem veszi az ember fia, lánya, hogy évek telnek el.

Az utolsó bejelentkezésem óta továbbra is fiunk teszi ki az életünk szinte minden pillanatát. Mellette
egy percig sem unatkozunk. Jelenleg a foci a mindene. Idén tavasszal leigazolták, és túl van az első Bozsik tornáin is. Mindenhol, és mindennel focizik. Legyen az labda, zokni gombolyag, lufi, egy papucs, kavics, legó darab gyakorlatilag mindenben labdát lát. A családban az unokatesóktól a nagypapáig mindenki szerves része a játéknak. Az oviban nincs olyan nap, hogy ne a kis zöld pályán találjam mikor megyek érte.

Első körben azt gondoltam, hogy átmeneti ez is, majd megunja, aztán mégsem így történt. Ez a szerelem fiamnál lassan két éve tart. Elfogadtuk, biztatjuk, támogatjuk. Magamra öltöttem az edzőcipőt, és beálltam a focis anyukák táborába. 

Majd, nagyságrendileg fél éve színre lépett nálunk a gombfoci. Igen, jól olvassátok, a régi retró trafikos gombfoci. Két csapattal kezdődött minden. Magyarország, Anglia. Gondoltam újra játszhatjuk a 6:3-as mérkőzést. Fiunk látott a játékban fantáziát. Pálya híján a padlón pöckölgetett Békával. Emberem is rájött, hogy régen mennyit gombfocizott, milyen csapatai voltak, mennyire nagyon szerette. Azt gondolom, hogy ez volt az a meghatározó pillanat, aminek köszönhető a kialakult gombfoci őrület.

Azok a kis műanyag gombok, amiket sokunk  minden zokszó nélkül hajítanának ki a szelektívbe,
olyan nagyszerű játékot biztosítanak, amit nem is gondolna az ember. Gyerekeknél kiváló fejlesztő hatása is van. Szem, kéz koordináció, a finom motorikus mozgást segíti, koncentrációra és taktikus gondolkodásra késztet. Másik nagy előnye, hogy a szülő gyermek kapcsolatot is kiválóan erősíti a játékkal együtt töltött idő. Biztosíthatlak afelől, hogy felnőtt férfiak is önfeledten merülnek bele gyerekkoruk játékába.:)

Békámat és Botit teljesen beszippantotta a gombfoci. Emberem a második gyerekkorát éli, játék mellett már gyűjti is, fiam pedig 5,5 évesen  játssza. Sok jó embert ismerhettünk meg, akik ebben a világban mozognak. Szektorlabda játékosokat, Brazil gombfocisokat. Jó magam nem is gondoltam volna, hogy mennyi fajtája létezik a gomboknak, és hány ágazata is van ennek a játéknak. Ami pedig végképp fel sem merült bennem, hogy számos kiváló Országos, Európa és Világbajnoka él kicsi hazánkban. Klubbok, egyesületek működnek szakágakra bontva, amatőr és profi versenyeket szerveznek országon belül és külföldön is. 

Az itthoni játékok száma erősen növekedett, így gondoltunk egy merészet és beneveztünk az első amatőr megmérettetésre, aztán a másodikra is... úgy érzem még lesz folytatás.

Az első amatőr versenyre Vácon került sor Szathmáry Károly gombfoci-világbajnok és Európa bajnok szervezésének köszönhetően, még májusban. Ott gyermekünk legkisebbként második helyezettként kapott kupát. Nagyszerű volt nagyon, maga a szervezés, a hangulat, a gyerekünk boldogsága, az emberek hozzáállása.

Most hétvégén pedig volt szerencsénk részt venni a második megmérettetésen Debrecenben. Kovács Nándor a debreceni gombfocisok vezetőjének szervezésének és csapatának köszönhetően a Futmesa Debrecen Hungary  klubbja adott otthont  a III. DSC Retró gombfoci versenynek. Fiunk a gyerekek közt újra a legkisebbként bronz érmet szerzett, Béka pedig a felnőttek mérkőzésében a 17. helyen végzett. Az előző versenyhez hasonlóan, a dobogós helyezetteken felül minden gyerek játékos kapott oklevelet, és gombfocikat, így a kedv és a lendület továbbra is megmaradt. Ahogy látjátok a kor és a magasság nem akadály, Boti kapott egy fellépőt, hogy elérje rendesen az asztalt :) A gyerekek játékát felnőttek is felügyelték, és segítettek a szabályok betartásában. Három napot töltöttünk ott, így a verseny után a házigazdáinkkal jutott időnk lazítani, kikapcsolódni. Úgy jöttünk el Debrecenből, hogy a legközelebbi találkozón ismét ellátogatunk Nándiékhoz, hiszen a szervezés, a verseny hangulata, a játékosok jókedve, az hogy szinte ismeretlenként is ismerősként fogadtak minket, az igazán feltöltött minket és megerősített abban, hogy nagyszerű emberekkel találkoztunk. 

Úgy gondolom, hogy akinek egy kicsit is felkeltette az érdeklődését a gombfoci, vagy csak eszébe jutott, hogy gyerekkorában mennyit játszott és van kedve leporolni a régi csapatokat,  esetleg a gyerekével együtt újra játszani a nagy meccseket, az egy percig se gondolkodjon! Szánjon rá pár percet a rohanó életből és hagyja, hogy magával ragadja a játék öröme. 

Gombfocira fel! 



1 megjegyzés: