Apa a lelkes...

Vettem egy új mosogatógép tablettát. A zacskója visszazárható, tök praktikus. A gép és az edények csocsi rogyik tőle. 

A tizenéves mosogatógép megtáltosodott, feléledt hamvaiból, a tablettáknak köszönhetően még soha nem mosogatott ilyen szépen. Párat használtam el belőle, és mindig gondosan visszazártam, nehogy a babazár ellenére Boti kísértésbe essen, és egyenként szopogassa el a tablettákat. Emberem hétvégén itthon volt, ő tevékenykedett, rá várt az edények bepakolása, és a gép indítása. Mikor végzett, bejött a szobába elkezdtem ecsetelni neki, hogy milyen f@sza az új tabletta. Azt kérdezte, hogy honnan tudom, hiszen ki sem bontottam. 

-Azért tudom, mert használtam már. Visszazárható a zacskó.
 Kis szünet után csak annyi hagyta el a száját:
- Már nem...
Egyszerűen szeretem! Kinyírta a zacskót. Szétvágta a zárószalag alatt.

A történetnek itt még nincs vége. Eltelt egy hét, emberem ismét zörög a mosogatógépnél, rámol bele.

Némi morgolódást hallok a konyha irányából, de szitkozódás  nem követi így nem is reagálok rá.

Pár perc múlva kissé felháborodottan vázolta fel, hogy a tabletta valóban fantasztikus, de aki kitalálta a csomagolását az elmehet a pics@ba. Adjak már egy jó tippet, hogyan lehet könnyen kivenni a cuccot belőle. A kérdést nem annyira értettem.

- Belenyúlsz a zacskóba, kiveszed, és beleteszed a gépbe.

- Ez így oké, de az öblítő részét, hogyan csepegtessem bele? Abból a kis zacskóból képtelenség normálisan kiszedni

-???????

A konyhába érve elkapott a vinnyogó röhögés. Egy szétcincált, kibelezett párnácska hevert a pulton. Azt elfelejtettem Békának mondani, hogy a párnácskák felolvadnak a gépben, nem kell elvágni a torkukat, és kivéreztetni őket. :D