Maradhat?

Mindennapjainkhoz tartozik a sétával egybekötött bevásárlás. Leginkább piacon, de pár hetente a nagy bevásárló központokba is ellátogatunk. Tej, sajt, víz, gyümölcs, felvágott mindig szerepel a listán. A felsoroltak közül az utóbbival ismétlődő jelleggel az évek folyamán elég sűrűn akadt némi problémám. Talán túl nagyok az elvárásaim, ez előfordulhat, de az embernek vannak igényei, főleg az étellel szemben.

Régebben nagyon bosszantott, hogy a csemegepultnál 20dkg felvágottban időnként 2-3 felvágott vég is szerepelt. Ennek akkoriban hangot adtam, és megkértem, hogy egynél többet ne tegyenek bele, hiszen normál esetben kizárt dolog, hogy abban a mennyiségben amit kértem ennyi vég előforduljon. A válasz szerint így jön sorjában. Köszönöm az infót, de akkor is legyen szíves kivenni. Valaki megtette ezt a szívességet, más nem, így nem is vettem meg a kiszemelt csemegét. Másik kedvencem, talán még most is sláger, bár ritkán találkozom vele, -lehet, mert gyorsabban kipörög az áru- hogy a levegőn bebarnult szeletelt párizsit, sonkát megfordítják, és a kupac közepére rakják. Ez igazán kiborító, hiszen ott árválkodik az a szerencsétlen szelet, és még inkább felháborít, hogy hülyének néznek. Talán azt gondolják, hogy nem vehető észre, a bebarnult, kiszáradt darab? Egy alkalommal, mikor megkértem az eladót, hogy legyen szíves távolítsa el azt az egy szeletet, akkor fejemhez vágta, hogy semmi baja, ez a velejárója. Értem én, hogy mindent el kell adni, de ne mindenáron. Közöltem vele, hogy akkor vigye haza ő, és fogyassza egészséggel. Sértődés lett a vége.

Amit a legjobban ki nem állhatok, az a következő kérdés:

- Maradhat?

Amennyiben 1-2 dkg-ról van szó nem érdekel, úgy is elfogy. Ez nem mennyiség 1 szelet, bár véleményem szerint ezt is levehetnék, de manapság ez már szót sem érdemel. Kevés olyan eladó van, aki tiszteletben tartja a kért mennyiséget. Elhiszem, hogy nagy a sor, sietni kell, rossz napja van, stb., de mégis lehetne tartani magát a vevő igényeihez. Hozzáteszem, hogy minden alkalommal mosolygok, a napszaknak megfelelően köszönök, szépen kérem ki az árut, szóval semmi bunkóság, megadom a tiszteletet. Mégis egyre sűrűbben találkozom a maradhat kérdésével.

Kérek 20dkg házi vajat, pár pillanat múlva jön a kérdés:

-25 maradhat?

Vennék 50dkg darált húst:

-60 maradhat?

és ez így megy napról napra, ritka kivételnek számít, amikor eltalálják a kért mennyiséget. Darált hús esetében egy ideje mindig 10 dekával kevesebbet kérek, így általában megkapom az eredetileg kívánt mennyiséget.

Előfordult, hogy az eladó hölgynek rossz napja volt. Megjegyzem jó ideje nála vásároltam, nos az eset óta messzire kerülöm. Kezdődött ott, hogy a köszönésemet nem fogadta. Húzta a száját mindenért 5-10 dkg plusz került minden tételhez, meg sem kérdezte, hogy maradhat. A tárolódoboz leesett a helyéről szétgurultak a tömbös felvágottak, ahelyett, hogy gyorsan összeszedte volna, még kettőt belerúgott az egyikbe. Az utolsó tételnél diszkréten felvette az egyiket a földről, kézzel letörölgette, és abból kaptam meg amit kértem. Köpni nyelni nem tudtam, én hülye még el is hoztam. Ahelyett, hogy kidobtam volna a francba az egészet megkóstoltam, és az éjszakát a fajansz ölelésével töltöttem. Igen, volt ilyen is.
 
Eszembe jutott erről egy régi, de annál aktuálisabb poén:
-Kérek szépen két almát.
-Három lett. Maradhat?

Ennek tükrében megyek és bevásárolok, hátha ma szerencsém lesz.