2015. január 24.

Mostanság

Hol is kezdjem? Baromi régen nem írtam. Az elmúlt kilenc hónap hihetetlen gyorsasággal elröppent. Béka mindig emlékeztetett, hogy írjak, de valahogy nem volt rá érkezésem. Most eljött az ideje. Bízom benne, hogy kitart a lendület, és nem lesz csend egy újabb félévig.

Rövid összegzés: 
Botond fiunk 16 hónapos lesz január végén. Jön megy, kajabál, nyúzza anyát, és apát. Az étvágya híresen jó, képes addig enni míg látja. Kedvence mindig az, amit éppen az apja eszik. Marketing gyerek. Vendégségben tünemény, mosolygós, barátságos. Itthon ugyanez, némi makacssággal, rafináltsággal fűszerezve, mostanság csipetnyi hisztivel kiegészítve. Ahogy apám mondaná "ezt a korszakot éli". Imádom, és nincs olyan este, hogy ne beszélnénk lefekvés előtt arról, hogy mennyire szeretjük, és milyen újdonságokkal gazdagította a repertoárját. 

Sláger játékok: autók, egymásba pakolós játékok, és a legkedvesebb számára a könyv. Ezen meg sem lepődünk, hiszen mi is szeretjük. Vannak favorit könyvek amit napjában nagyon sokszor elolvasunk, és akárhogy is unjuk, ő szereti. Ilyenkor nincs mese, vagyis van. Újra és újra.

Piacon csak banános Joe-ként emlegetik, és ritka az, hogy ne kapjon valami grátisz finomságot. Az egyik eladó szinte minden alkalommal maga viszi neki a banánt, mert elmondása szerint hihetetlen a kölyök. Tudja kinél mit tehet meg, és ezt ki is használja. 

Alapjáraton egy szeretetgombóc. Ki nem fogy a csókokból, ölelésekből. Szüksége van rá. Régen megbeszéltük, hogy csókolni csak anyát ér, de cicerészni szabad másokat is, mivel még kicsi és aranyos, így a lányok elnézik, ha véletlen cicihez ér :D . Persze az első adandó alkalommal lecsókolt minden útjába kerülő lányt... Egyébként tiszta apja a gyerek. Soha nem gondoltam volna, hogy szőke herceg lesz születendő gyermekem. Hamarabb nézik Marcsi barátnőmet az anyjának, mint engem. Ezen jót vigyorgok, mindig is szerettem meglepetést okozni az embereknek.

A rózsaszín habos babos babaillatú púderfelhő után jöjjön egy kis kiegészítés:
Gyermekünk szereti apáját, és anyáját is. Apával buli az élet, móka kacagás, és gólöröm. Anya jó minden másra. Itt hozzátenném, ha emberem nem olyan lenne, mint amilyen már rég eret vágtam volna magamon néhány alkalommal. Este hat után már csak anya jó. Kapok egy Botond matricát, és azt le nem kaparom elalvásig. Hiába Béka próbálkozása, hogy majd ő játszik Botival, esélytelen. Vagyis igen ritka. Betegség, fogzás esetén, bármi nyavalya, erősebb időjárás változáskor ugyanez a helyzet. ANYA. Persze ez így természetes, de néha idegölő, amikor én is beteg vagyok, vagy rossz napom van, ilyenkor nehezebb elviselni. Aki szerint ez nem így van, az meglátásom szerint áltatja magát, és másokat is. Vannak napok, mikor alig várom, hogy emberem hazaérjen, vagy mamáékhoz menjünk. Mivel fiunk nagyon igényli a társaságot nehezebben van el egyedül, általában vele játszunk. Naponta kell az a minimum fél óra / óra amikor más társaságában van. Kövezzetek meg érte, e élvezem azokat a pillanatokat. Szerencsére Boti teljesen jól érzi magát a család tagjaival, nyugodt szívvel hagyom rájuk.

Az éjszakák húzósakká váltak. Hol vannak azok a tökéletes reggelek, mikor arra ébredek, hogy átaludtam az éjjeleket. Cirka tíz hónapja alig-alig fordult ez elő. Éjszaka többször megébred. Mivel hajazik, bügyörgeti, simogatja, morzsolgatja a hajamat az éjjeli ébredéseknél így kénytelen vagyok kivenni a kiságyból, mert természetesen az alváshoz is erre van szüksége. Mire elalszik, és tenném vissza az ágyba felébred és kezdődik minden előröl. Pár óra alvással nehéz mosolyogva sokáig húzni, így a következő metódust alakítottuk ki. Éjjel, vagy hajnalban megébred, és ha nem tudom visszaaltatni, akkor jön közénk. Mondhatjátok, hogy elcsesztem, nyilván igazatok van. Majd a legközelebbi gyereknél máshogy lesz. 

Mostanában nehezen viseltem a hajazását, hiszen fiunk is egyre nehezebb, hosszabb így lassan túlnő rajtam. Megoldás kellett, és találtam is egyet. Vettem egy színben, hosszban saját hajamhoz hasonló parókát. Megmostam a samponommal, és rászereltem Simonra a plüsskutyára. Boti elsőre kiakadt, de addig beszélgettem vele erről, vagyis szagolgattattam, simogattattam, szeretgettettem vele, míg elfogadta. Lekopogom, eddig bevált. Még bevezető stádiumban van a dolog, de bízom a jó szerencsémben.

Pár szót írnék magunkról is.. Egy időben sárkánnyá avanzsálódtam. Komoly erőfeszítések mellett hol jobb, hol rosszabb vagyok. Emberem kitart mellettem, nem tudom hogy bírja, néha én magamat sem viselem el. Ő töretlen, és én nagyon hálás vagyok érte. Biztos lesz ez jobb is, hiszen hamarosan jön a tavasz, a napsütés, friss levegő, mosolygás. Boti is egyre önállóbb, így amint jó idő lesz mehet a kertbe játszani, de míg ilyen fos esős napokat élünk, van hogy kicsinál mindannyiunkat. 

Hirtelen ezek jutottak eszembe, és mellette millió más is, de elég hosszúra sikeredett ez a poszt, felesleges lenne tovább ragozni. Majd legközelebb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése