2015. január 24.

A Szövetség

Mosolygok magamban azon, hogy mennyire közhelyesnek tartottam néhány dolgot, míg nem szültem. Ilyenek például: Mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak egészség legyen.  Az idő akkor fog nagyon gyorsan telni, mikor megszületik a gyereked. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallva megvontam a vállam, és ráhagytam az illetőre.

Rezignáltan, és némi szemöldök felhúzással vettem tudomásul, hogy azok a nők akik szültek milyen gyorsan áttérnek a  "milyen ruhát vegyek fel az esti bulira" kérdésről, a "milyen pelenkát vegyek" kérdésre. Tapasztalatom szerint gyakorlatilag bármilyen ártatlan témájú beszélgetés alatt nagyság rendileg 3-5 percen belül, egy fondorlatos mondattal  a gyerek nevelésre tudnak kilyukadni. Időnként kiborított. Kit érdekel, hogy milyet rakott a pelusba, vagy melyik krémtől nem pattog ki a kis feneke, és/vagy milyen hozzátáplálást kap a gyerek. A sírással, és nyugtatással töltött órák száma akár egy licitházban, egyik jobban felülmúlja a másikat.  Ezek a beszélgetések akkor tudtak igazán vaddá válni, mikor kettőnél több, minimum egy darab gyerekkel rendelkező női személy van a társaságban. Az teljesen mindegy, hogy ismerték-e egymást előtte. Ez egy olyan kapocs az anyák közt, ami bármilyen szövetséget lepipál. Akkor kizárt dolognak tartottam, hogy ez engem is bekebelezzen. Azóta eltelt egy kis idő. Szültem, és megváltozott minden. 

Ma már jót röhögök rajta milyen tökéletesen megtervezett álomvilágot  találtam ki magamnak, ugyanis az elhatározást mellőzve, teljesen hasonulva, az említett anyák táborát erősítem. Felesleges küzdeni, nem tehetsz ellene semmit. Beszippant, és esélyed sincs vele szemben. Ez van hosszú, hosszú évekig. Drága barátnőim, minden szeretetem, és hálám a tiétek, hogy elviselitek ezt nekem. Mikor vége egy találkozónknak akkor döbbenek rá, hogy megint többet beszéltem Botond szokásairól, mint kellett volna. Ti mégis mosolyogva megértően hallgattok, bármi is jár közben a fejetekben. Imádlak titeket érte! Hálás vagyok azoknak az anyáknak, akiket időközben megismertem, hiszen velük minden gyerekkel való dologról a legtermészetesebben lehet csevegni, a kakitól kezdve a taknyos időszakokon át a mozgásfejlődésig mindenről. Találkozóink alatt a gyerekek is játszanak egymással, és én is nyugodtan kávézhatok egyet. Minden elismerésem a többgyermekes anyáknak, mert sokszor eggyel sem egyszerű, nemhogy két, három, négy gyerekkel. A titkok titkát csak ők tudják.

Próbáltam rájönni, honnan is ez az eredet, mely behálózza az anyákat. Véleményem szerint már a várandóság alatt kezdődik. Az első gyereknél hatványozódhat, hiszen minden pillanatát a születendő gyermek teszi ki. A több gyerekesek már rutinosak, zsigerből cselekednek. Első körben azt veszed észre, hogy összemosolyogsz más pocakos anyukákkal, szinte egyszerre simogatva a büszkén viselt pocit. Majd szinte másról sem tudsz beszélni, mint az aktuális vizsgálatokról, eredményekről, állapotodról, és mivel boldog vagy ez megfejeled egy állandó mosollyal, ami körbelengi a körülötted lévő 3x3 méteres körzetet, mindenki mást is mosolygásra késztetve. Aki elsőre látja két dolgot tehet, ha empatikus akkor veled vigyorog, ha nem akkor menekülőre fogja. Ez az állapot egészen a szülés pillanatáig elkísér.

Szülés utáni állapot kissé kusza. Érzések kavarognak, egy új élet szuszog a karodban, és hirtelen azt sem tudod mi történik körülötted. Az egy kórteremben lévők közt egy újabb szövetség alakul ki. Segítenek egymásnak, máshoz nem is igen tudnak fordulni, és nagy szerencse, ha olyan is akad, akinek nem az első babája született, hiszen az ösztön mellett elkél néhány jó tanács. A gyerekek mellett barátságok is születnek, és ez így megy tovább hosszú, hosszú éveken át, hiszen mindig lesz egy olyan anyuka, akinek a gyermeke hasonló korban van, megegyezik a nevelési elve, egy játszótérre, játszóházba jár veletek, egyforma problémával került a kórházba, egy ovis csoportba jár a gyermeke a tieddel, ugyanazok a különórák, iskolatársakká válnak a gyerekek, és még hosszú a sor, sorolhatnám. Millió lehetséges élethelyzet generálja ezeket a  találkozásokat. Vannak melyek pillanatokig tartanak, némelyek éveken át.

Ez az a szövetség, ami összetartja az anyák táborát.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése