Termetemből adódóan soha nem voltam egy nádszálkisasszony. Én leszek az a tipikus nyugdíjas öregasszony, akit könnyebb lesz átugorni, mint megkerülni. Lábaim kurták, derekam vastag, csípőm, és a vállam széles, combjaim csak akkor nem érnek össze, ha éppen van köztük valaki. Szülésnél az orvos is megmondta, hogy kissé aránytalan termetem van. Két fájás közt éppen akartam mondani, hogy a gömb tökéletesen arányos, de gondolatom bennrekedt, mert közölték, hogy műtét lesz.
Persze voltak jobb, és kevésbé fitt korszakaim. Fénykoromban rövidke lábaimat
vígan vágtam spárgába, és játszi könnyedséggel nyomtam le sok fekvőtámaszt. Igaz a "jádekörforgásosmandarinkacsarúgás" nem volt a palettán, de a kínai "ásibáráj" majdnem hibátlanul ment. Idegen wc-n tökéletesíthettem a "sikodacsi" alapállást, és néhány kört lecsalva vígan róttam a km-eket a kötelező futásnál. Az edzőtáborokat imádtam. A palettán volt minden: napi öt edzés, részleges térdszakadás, kórház, fekvőgipsz, mindebből a szülők semmit sem sejtettek, mert a gipszet a negyedik nap végén levágtam, és az utolsó nap még le is vizsgáztam. Emlékeim szerint Anyáék tök véletlen tudták meg, mikor a gipsz egy darabja az aláírásokkal előkerült. Akkor már mindegy volt, elmondtam nekik, nem értettem mi az oka a fejcsóválásnak.
Azóta eltelt sok-sok év. Térdműtét, plusz kilók, időnkénti fellángolás egy sportág iránt, de egyik sem az igazi. Ideig, óráig szép és jó, aztán annyi. A szívem és a lelkesedésem ott maradt a régi edzőteremben, azokkal az edzőtársaimmal, barátaimmal, akik mintha a testvéreim lettek volna.
Na, de vissza napjainkba. Példásan büszke voltam arra, hogy várandóságom alatt nem szaladtak el a kilók. Még jobban is néztem ki, mint előtte. Szülés után
sem volt gond, aztán egyszeriben bosszút állt rajtam a természet. Minden hónapért, amikor nem rakódott rám súly duplán büntetett. Szabadkoztam, kifogásokat mindig találtam, jól megnyugtattam lelkemet, hova diétázzak, hiszen most szültem. Fiunk két hónapos volt, mikor elapadt a tejem, most négy és fél. Rájöttem erre már semmit nem foghatok ellentámadásba lendültem. Szépen sorba vettem mindent. Ugrálni ilyen súllyal lehetetlen, futni utálok, edzőterembe nem járhatok pár hónapos fiunk mellett. Bújtam a netet, mikor isteni sugallatként megláttam két jól hangzó lehetőséget.
Jóga, és pilates. Szimpatikusnak tűnt. Itthon végezhető, dvd-s verzió, a gyakorlatok megspékelve a szeretett fit labdával. Kölcsön is kaptam, ki is
próbáltam. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok se macskanő, se kígyónő, de ez most végleg realizálódott bennem. félre ne tessék érteni. Imádom a gyakorlatokat, és valóban hatásos, DE a tökéletességhez szükségem lenne nagyságrendileg +25-30cm hosszúságú végtagokra. Mivel eleve kötöttek az izmaim, és a kezeim-lábaim adott hosszúságúak, így egyenlőre elérhetetlen vágy, hogy a jógás gyakorlatoknál kígyóhoz hasonlóan keresztbe, illetve össze-vissza tekergessem azokat. Örülök, hogy összetudom egyáltalán érinteni a kezeimet a fejem fölött, nem hogy még csavarjak is rajta egyet... Ahogy említettem a feladatok fitness labdán kell csinálni. Nos, a legkisebb labdáról is éppen leér
kényelmesen a lábam. Abbéli reményem, hogy tengerentúli edzőmhöz hasonlóan egy macska ügyességével úgy egyensúlyozzak, és végezzem el a gyakorlatokat, hogy kecses is maradjak, eddig édes álom maradt. Kértem Békámat, hogy ne lepődjön meg, ha valami diszkrét puffanást hall a szobából, az annak következménye, hogy a fene nagy igyekezetemben, minden kecsességet hanyagolva leestem a labdáról, mert éppen 15 foknál jobban nem tudom megdönteni a törzsemet úgy, hogy a labda körül a kezem az egyik, lábam a másik oldalon érjen le a földre. Talán, ha hason csinálom sikerül...
Viccet félretéve. Lelkes vagyok, nagyon tetszik, érzem is minden porcikámat. Ott is izomlázam van, ahol szerintem anatómiailag szerintem lehetetlen. Tartásom is javul, szóval jó lesz ez.
Amire viszont nem gondoltam, hogy kicsi fiamnak köszönhetően a karom frankón szálkásodik. Naponta legalább 3x8 alkalommal eljátsszuk a "zsipsz, zsupsz kenderzsupszot" és gyarapodó súlyának köszönhetően legalábbsúlyzót nem kell vennünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése