2013. október 18.

Anyák gyöngye...

Minden kagylóban lévő igazgyöngynek hosszú idő szükséges, míg megérik arra, hogy tökéletesnek legyen mondható. Így is sok gyöngyszem tartogat meglepetést, kisebb hibákat, amiken lehet még csiszolni, hogy teljességgel nagyszerűvé és tökéletessé váljon. Ehhez a folyamathoz tudnám hasonlítani az Anyaságot is. Idő kell hozzá, míg minden kialakul, míg elszállnak a kételyek, a parás gondolatok, míg úgy nem érzed, hogy magabiztos, tökéletes Anya vagy. Folyamatosan csiszolódtok össze gyermekeddel és szép fokozatosan eljön az a pillanat, mikor minden rezdülését ismered, érted.

Én éppen csiszolgatom a tudásom, gyakorlom a napi feladatokat, újra és újra nekifutok a dolgoknak Még nem indulok az Anyák gyöngye díjért, de ami késik az jön. Lassan, de biztosan járom az utat afelé, hogy a nagybetűs Anya szerepet magabiztosan játszhassam minden nap.  Fiunk a pocakomban töltött  kilenc hónap alatt szépen  kezdett hozzászoktatni az érzéshez. Persze más az, mikor bent a pocakban éli a kis életét, de akkor is felelősséget érzel érte. Aztán eljön a nagy nap. A szíved össze-vissza ver, hiszen hiába vagy elméletben jó, a gyakorlat mindig okoz meglepetéseket. Koordinálatlanak az érzéseid, a szülőszobán töltött x óra mint a huzat úgy eltelik, boldog vagy, hogy eljött a pillanat, de azért félsz, hiszen nem tudod, hogy mi minden vár még rád. Remegsz mint a nyárfalevél, egekbe szökik a pulzusod, és a könnyed kicsordul, mikor első alkalommal megpillantod gyermeked akire annyit vártál. Ott és abban a szent pillanatban mikor a pillantásotok összeakad szerelmetek gyümölcsével, majd összenéztek pároddal már tudod, hogy minden megváltozott, és egy családként folytatjátok az életeteket, egy új korszak kezdődik a maga minden szépségével, nehézségével. Egy másodperc alatt felnősz, Anya lettél.


Három hete, hogy Botond fiunk megszületett. Amióta hazahoztuk a kórházból azóta is csodáljuk. A miénk, ahogy Békám írta a fiunk, aki vér a vérünkből, hús a húsunkból. A három hét olyan, mintha három hónap lenne. Minden olyan természetesen jött. Persze volt para bőven. Szokásomhoz képest túlizgultam néhány dolgot. Hosszú percekig csak néztem, vesz-e rendesen levegőt, eszik-e eleget, vajon minden rendben van vele, Úristen mi van a köldökével, jaaaaj tüsszentett, lehet beteg, ordít, felvegyem, ne vegyem? Vagyis majdnem normálisan viselkedtem :)

Az első perctől kezdve mióta itthon vagyunk igyekszem helytállni. Emberem
sokat segít attól független, hogy reggeltől estig dolgozik általában hétvégén is. Szó mi szó jó lenne, ha több időt lenne velünk, de neki most nem ezt dobta a gép. Az esti fürdetésre szinte mindig hazaér, az megmaradt nekünk és persze az esti hiszti is, amit Botond teli tüdővel ordít végig, mintha egyesével törnénk el az ujjait. Fogalmam sincs Béka hogyan is bírja olyan jól. Átveszi tőlem, ringatja,beszél hozzá, tisztába rakja. Ez az előadása általában másfél órát vesz igénybe, természetesen csak este. Kivételes napokon úgy gondolja ráadást is kell adnia, pedig higgyétek el nem tapsoljuk vissza. Ilyen alkalmakkor csak nézünk egymásra, mint borjú az új kapura, hogy vajon mi baja van drága gyermekünknek. Hiába minden, ringatás, éneklés, mese, vers, altatás... Egy dolog jött be, mikor Béka elkezdte neki énekelni a Rózsaszín Pittbull néhány dalát. A Metál Mackó, Tintahal és a Magua teljesen megbabonázta fiunkat. Kb. 30x lett elénekelve neki, viszont abban a pillanatban ahogy abbahagyta újra kezdődött a műsor. A felismerés, hogy gyermekünk a "kemény" zenétől nyugszik meg kissé meglepett, és gyorsan közöltem Apjával, hogy a szülői értekezletre Ő fog menni és Ő fogja elmagyarázni, hogy a Micimackó éppen klasszikus szövegét miért nem úgy énekli a gyerek. 




Az etetést külön imádom. Kicsi csimotánknak olyan szívóereje van, hogy azt sok Nő megirigyelhetné bizonyos helyzetben. Az etetés legyen nappal, vagy éjszaka külön élmény. Szeretem, ahogy teljesen rám bízza magát, néz közben, néha megenged egy mosolyt, simogatom, majd elalszik és szuszog a karomban. Ezek csak és kizárólag a mi pillanataink, beszéd nélkül értjük egymást. Elkezdett lassan, de biztosan gyarapodni a súlya is, ennek külön örülök, mert olyan kis csenevésznek látszik, még bele kell nőnie a bőrébe. Ő nem az a fajta baba aki húsos és kis hurkákkal rendelkezik, a legkisebb ruhája is lóg rajta, viszont az ereje hatalmas. Sokat tartja a fejét, próbálja húzni, kitolni magát, hason fekvésnél simán átfordítja a kis bukóját. Erre mondják, hogy kicsi a bors, de erős!

A nagyszülők sokat segítenek, hetente egy-két alkalommal mentesítenek a feladatok alól pár órára, akkor intézem el a bevásárlást. Ilyenkor erősen kell koncentrálnom, hogy ne hívogassam Anyáékat 10 percenként, hogy mi a helyzet gyermekünkkel.

Így telnek napjaink, lassan kialakul a napi rutin, amit sikeresen felborított a két napja érkező szeles idő, de mi nem adjuk fel. Újra írom a füzetemben, hogy mikor evett és mikor aludt el, hátha visszatérünk a jól bevált napirendhez.


- saját készítésű fotók-

4 megjegyzés:

  1. Nézz utána az elég jó anya elméletének:) hátha megnyugtat, és csökken a megfelelési kényszered.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz, én is sok küszködéstől kíméltem volna meg saját magamat és a családot is!!! Örüljetek egymásnak, és kizárólag magatokra figyelj!!! Mert bár velem is sokan próbálták elhitetni az ellenkezőjét, de az anyai ösztönök mindenkiben ott motoszkálnak, és erősebbek mindennél. Ezt így az eltelt lassan 20 hónap után bizton kijelenthetem!!! :D :D: D

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a tippet, neten rákerestem, úgy érzem érdemes lesz a könyvet is elolvasni teljes egészében.

    VálaszTörlés
  4. hú de jó képek (ismét)... olvass bele a lustanyu blogba (lustanyu.blogspot.hu), ha van időd a baba mellett, tuti nem görcsölsz majd azon, hogy jó anya vagy-e ;)

    VálaszTörlés