2013. augusztus 15.

Gettójárat, és akiktől hányok...

Lehetséges, hogy öngól lesz ez a poszt, és talán többen leszoknak írásaim olvasásáról, de akkor is kikívánkozik belőlem. Szóval azok akik baromi toleránsok és hisznek a csodákban azok ne is kezdjék el olvasni a következő sorokat. Azt most leszögezem, hogy az egy tündérmese miszerint az emberek változásra készek. Az öregek mondták meg a frankót miszerint a vér nem válik vízzé, és a  kutyából sem lesz szalonna.

Történetünk a 99-es buszjáraton kezdődik. Anyával elintézni valónk volt, így együtt utaztunk a Blaháig. Ez egy olyan járat, amit még az ellenőrök is kihagynak, és a buszvezetők is jótékonyan szemet hunynak bizonyos dolgok felett. Egyik sem olyan tökös, hogy szólni merjen egy bizonyos csoportot képviselőkre. Kész cirkusz ami a járaton van. Hangoskodás: hol nótaszó, hol veszekedés, jajgatás, dulakodás. Kosz és mocsok, ami sok esetben az emberek kezéről, ruhájáról, szájából kerül a buszra. Bűz, ami a több napi fürdés és fogmosás hiányában beette magát az ülés kárpitjába. Hányni tudnék tőle, igaz szerintem már az sem tűnne fel ott senkinek.

Odafelé szinte eseménytelen volt az út, attól eltekintve, hogy rajtafelejtettem a szememet egy egyeden aki iszonyat rózsaszínben nyomta és a kezében lévő rózsaszín póráz végén egy kutyával. Persze szájkosár ohne. Észrevette, hogy megfigyeltem, be is szólt, így inkább elfordultam, nem törődtem vele.
Hazafelé volt érdekesebb az út. Mi  még találtunk ülőhelyet, könnyű volt így megfigyelni a terepet. Az egyik megállónál érdekes kép fogadott. Egy lány, lehetett vagy 16 éves, a fiú kb. 18 érett felnőtt fejjel, egy ritka mocskos széteső félben babakocsival benne egy retkes két év körüli gyerek egy olyan kispárnával amit szerintem a kutya alól szedtek ki.. A felszállásnál megcsinálták a fesztivált, ugyanis azzal aki maga elé engedte őket (pusztán udvariasságból) elkezdett ordibálni " Mennyé mááááááá, Mennyé mááááááá!". Igazából nem értettük az okát, mindenesetre nagy szenvedve  felrángatta a babkocsit a buszra. Helyük is volt, letudtak ülni. Viszonylag csendben is voltak, néhány hangosabb szóváltást eltekintve amit egy már a buszon álló ismerősükkel folytattak.

Úgy alakult, hogy egyszerre szálltunk le a buszról. Úgy álltunk, hogy elférjenek, tudjanak kapaszkodni is, közben a gyerek is felébredt. Az anyja ahelyett, hogy bármit szólt volna a telefonját nyomogatta végig. A kocsiját addig rángatta az apja míg a törött tartóból ki nem esett a cumisüvege. Koszosabb nem lett, még kupak sem volt rajta. Körülbelül 10 centire gurult el a kocsitól pont anya lábához. Mivel két alkalommal sikeresen rátolta anya lábára a kocsit, drága anyukám azt hitte most is az történt és különben is hátul nincs szeme, nem láthatta az üveget. Ekkor az a kis semmirekellő hangosan elkezdte anyát ócsárolni, hogy mit tapos az üvegen és mi az, hogy nem veszi fel. Eldurrant az agyam és felvilágosítottam, hogy nem is láthatta azt a szart, mert hátulról gurult hozzá, amásik, meg ne dramatizáljon, mert nem is lépett rá. Na akkor még hangosabban rákezdett, hogy persze, mit vakerálunk, még hogy nem látta, majd nagy kegyesen felvette az üveget. Azt hittem szétrobbanok. Mit képzel magáról, ahelyett hogy tisztán tartaná a kölykét és jobban odafigyelne rá, még Ő balhézik. Szerencsére leszálltunk, és nem egy irányba indultunk el. Anya csitítgatott, míg mondtam a magamét. 

Szívem szerint a fülénél fogva rángattam volna le a buszról, hogy egyszer az életében tiszteletre neveljem,  hogy egyszer Ő tartson valamitől, valakitől, ne Ő tartson félelemben másokat, csak egyszer tudja meg, hogy mi a Magyarok Istene amit annyiszor a szájára vett! Elgondolkodtam hirtelen haragomon majd hagytam továbbszállni, mert rájöttem, ha engednék az indulatomnak semmivel sem lennék különb tőlük. Ettől független továbbra is undorodom az ilyenektől. Viselkedésüket gusztustalannak és elítélendőnek tartom. Megvetem és még csak szánalomra méltónak sem tartom Őket. Ezek után lehet utálni, kirekesztőnek tartani. Számomra nem ember az aki ezt a viselkedés formát megengedi magának. Azt sajnálom, hogy az a két év körüli gyerek sem lesz más, hiszen ezt látja otthon, és ezt viszi tovább az életében, és ezt is fogja tizenegynéhány évesen továbbadni. Mit tudunk tenni ellene? Semmit. Míg ezt a magatartást támogatják több oldalról is, addig nem lesz rá megoldás. Senki nem fog megálljt parancsolni az egyre jobban elharapódzó  indulatoknak. 

Álmokat és ábrándokat kergetek, míg azt gondolom, hogy veszik a fáradságot a változtatásra, hogy csituljanak az ellentétek, indulatok. Feleslegesen teszem, hiszen nekik ez így természetes, kényelmes, megfelelő, és abszolút érdektelenek, ők ebben nőttek fel, és nevelkedtek.

Mielőtt megköveztek, kijelentem, hogy egy bizonyos szegmenst érint a véleményem, az általánosítást már Ti képzelitek hozzá, és azt is tudom, hogy a kivételek erősítik a szabályt...

6 megjegyzés:

  1. Úristen, még jó, hogy nem vertek meg! De jó, hogy nem Pesten élek... :S

    VálaszTörlés
  2. Ja, amúgy meg akkor tud változni az ember, ha akar is, a lehetőség önmagában a semminél is kevesebb. Hisztizni meg bárki tud

    VálaszTörlés
  3. Bibir, szerencsére nem lett bajunk, de a vér fortyogott bennem.

    VálaszTörlés
  4. Dorc én toleráns vagyok, de nem minden téren!!! Csodákban persze nem hiszek, már megjöttem onnan ahová sokan még csak most indulnak!! Sajnos ismerem ezt a viselkedési módot amiről írtál, szerencsére felénk (még) nem gyakoriak! Leírtad a frankót, hogy ez a viselkedésiforma,"kultúra" apáról fiúra szál, és minél jobban szaporodnak annál durvább lesz a helyzet!! :( Csírájában kell elfojtani a bajt, szisztéma alapján nagyon röviden elmondanám Neked egy "átnevelőtábor" történetét!! Parlamentben az egyik politikai párt azt mondta, hogy a cigánygyerekeket óvodás koruktól kollégiumban kell elhelyezni, hogy az emberhez méltó életvitelt lássák és tanulják, azt szokják meg! Persze párthovatartozástól függetlenül majdnem mindenki lehurrogta őket, ilyen-olyan jogokra hivatkoztak! (Mondjuk azt nem értem, hogy az ilyenek által elvert, kirabolt, megerőszakolt és meggyilkolt emberek jogaival miért nem foglalkoznak!!! :( ) Én Tolna megyében Dunaszentgyörgyön lakom!! És nálunk, mikor iskolás voltam , hosszú évekig volt cigány kollégium! Az épület most is megvan, kihasználatlanul, üresen! Képlet úgy nézett ki, hogy a gyerekek innen mentek az iskolába, tanítás után ide jöttek vissza, pedagógus és nevelő segített nekik a lecke elkészítésében! Tanulás után szabad foglalkozás, klubszoba (ott volt a falú harmadik színestévéje!! ) este fürdés, alvás és reggel kezdődött minden az elejéről! Péntek délután mehettek haza (a "romás" ruhájukban) vasárnap délután kellett visszamenniük, fürdés, rendes ruha, felkészülés hétfőre! Eleinte nem nagyon akartak visszamenni a kollégiumban vasárnap délután, rendőr, nevelők szedegették össze őket! Aztán ahogyan telt-múlt az idő, nem, hogy nem akartak visszamenni a kollégiumba, hanem haza sem akartak menni! Rájöttek, hogy ott jobb nekik, meg dagadt is a mellük, hogy mikor hazamentek 8-10-12 fős családba, ők voltak a legkisebbek, még is csak ők tudtak olvasni, leveleket, újságcikkeket! Azok a cigánygyerekekből akik a kollégiumos időszakban jártak iskolába a segédmunkástól a szakmunkáson és a technikuson keresztül a mérnökig minden megtalálható!! És ki merem jelenteni, hogy százalékos arányban, itt nálunk közülük sincsen több embernek gondja a törvénnyel mint a nem cigánynak!! (Pedig ha valaki nagyon utálja a cigányokat akkor én igen!!! :D ) Aztán (ki tudja miért) hosszú évek után bezárták a kollégiumot, és a jó nevelés generációkon keresztül kezdett "elkopni"! Volt rá példa, hogy az unokát a valamikori cigány kollégiumba járó nagypapa jelentette fel a rendőrségen! Tehát megoldás lenne csak....csak.... Igaz az ilyen intézményeket közpénzből kellene fenntartani, de így is mennyi megy el a semmire sem jó felzárkóztatási programokra, ilyen-olyan segíííílyekre, stb.

    VálaszTörlés
  5. Ja!! az előbb szintén BÖCZIKE voltam!!! :)

    VálaszTörlés
  6. Böczike, őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy minek szüntették meg azt a bentlakásos kollégiumot, hiszen ez nem csak az Ő , hanem a köz érdekeinek is kedvezett. Ezeket a döntéseket soha nem fogom megérteni. Mitől jobb a mostani állapot?

    VálaszTörlés