Fészekrakó

Megszállt a pánik. Nagyságrendileg 3 hete egyfolytában azon jár az agyam, hogy születendő fiunknak mindene időben meglegyen, mert hát mit tudhat az ember lánya, mikor jön el az idő, mikor rohanni kell a kórházba.

Eddig minden izgulás nélkül vettem tudomásul, hogy mennyi idő van a szülésig, de ahogy fogynak a hetek, szinte minden gondolatomat ez teszi ki. Túl közelinek érzem azt a szeptember tizennyolcadikát. Félre értés ne essék, hihetetlen módon várom, hogy drága gyermekünk megszülessen, izgulok, hogy minden rendben is legyen vele és immár teljes családként, boldogan élhessük kis életünket. A tudat viszont, hogy nagyságrendileg 3 hét múlva eljön a nagy nap, nos egy kicsit beparáztatott. Béka mindenben támogat, és igen jól kezeli fészekrakási kirohanásaimat, azért a megnyugvás számára is akkor jön el amikor felfüggesztem kiborító és megerősítésre váró gondolataim szavakká formázását. Anya szerint a pocakom kissé lejjebb költözött, alapos okot adva ezzel "az Úristen, most mi lesz?" érzésre.
 

Amit már kipipálhatunk: pocak fotózás,babakocsi, kiságy, pelenkázó, függöny anyag, etető cuccok, pelenka, ruhák szelektálása, átmosása, ezek elhelyezése és még sok kis ezer apróság. A csomag amit a kórházba kell vinni a szobában pihen, pikk-pakk indulhatunk, amikor eljön az ideje. 

Ami még hátravan: a gyerekszoba festése, függöny varrás, kiságy összeszerelés, de ezek is a héten kipipálásra kerülnek. Sokáig agyaltam milyen legyen a szoba. Kérdéseimre, hogy Emberem mit szól az ötleteimhez, laza szemöldökfelhúzás után közölte, hogy neki tök mindegy, olyan lesz, azt dekorál és fest nekem  amit szeretnék... Kösz Békám, sokat segítettél... Ezért nekiálltam a netet bújni ötletek után. Majd megszületett a számomra tökéletes szoba ideál. Jó lehet kissé a saját ízlésemet tükrözi, de gyermekünk amint döntésképes lesz és rosszul van a színtől, vagy a figuráktól, akkor majd átfestjük. Ha minden jól megy úgy a héten kész lesz minden, és költözhetünk ki a nappaliba úgy 4-5 évre berendezkedve.  

A napjaim amúgy nyugiban telnek, igaz kicsit nehezebben viselem az állapotomat. Hamar elfáradok és úgy érzem néha, hogy leszakad a derekam. Tudom ez így a normális, panaszkodásnak helye nincs.A pocakom már hihetetlen mozgásokat tud produkálni. Pár napja vettem észre, mikor szinte egész nap mozgott, hogy helyezkedik a számára megfelelő pózba. Mostanában nem feltétlen csak az oldalamat rúgja ki, hanem a gyomromat tolja fel a torkomba, és az alsó régiókban okoz olyan érzéseket, ami nem kis feszültséget tud kelteni. Az éjszakáim egyre rövidebbek, két-három alkalommal pisi szünet, helyezkedés, fél óránként átfordulok, mert zsibbad, vagy kellemetlen a pocakomnak a felvett alvópóz. Ezektől az apróságoktól igyekszem aktív maradni, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esik jól, hogy egyre jobban figyel rám a család és jó néhány dolgot nem engednek megcsinálni, mert már nem úgy megy, mint régen. 

A várakozó és a visszaszámlálási  időszak kétségtelenül elkezdődött. Vegyes érzésekkel, izgalommal, mosolyogva, kissé félve, de már nagyon várjuk! :) 

Említettem, hogy volt pocak fotózásom, megosztanék néhány képet, amit kedves fotós társam GabeFoto készített.