Talán nincs is két hete, mikor azt ecseteltem milyen szerencsés vagyok, hogy a babavárás ideje tavaszra, illetve nyárra sikeredett. Miért is?
Van szép idő, napsütés, D vitamin, lenge ruha, papucs és fürdő ruci. Kiskertünkben friss zöldségek, piacon rengeteg gyümölcs és a lényeg: dinnye, ja
és persze a fagyi. Felesleges azon aggódnom, hogy elcsúszok a jégen, elsüllyedek a hóban, vagy Michelin babához hasonlóan beöltözve bakancsban kacsázok nagy pocakkal. Könnyedén öltözködhetek, nem fázok és nem kell új kabátot pulcsit és harisnyákat, tundra bugyit beszereznem. A csizmával sem kell megküzdenem, beleugrok a szandálba, vagy papucsba és már indulásra készen állok. Születendő fiunkat sem kell majd az elején pufajkába gyömöszölni amikor sétálni szeretnénk, és az esetleges szülés utáni depressziót nem fokozza a napfény hiányos órák száma, a szürkeség és a téli esték. Ezeket összegezve határozottan szerencsésnek és boldognak kiáltottam ki magam
Talán kissé hamar szóltam el magam, hiszen azóta napok óta tartó hőségriadó szépíti meg napjaimat. Eddig azt gondoltam, hogy tök jól bírom, aktív vagyok, boldog, problémamentes kismama, de most be kell, hogy valljam nehezebben
viselem ezt a forróságot. Gyakorlatilag odáig fajult a dolog, hogy napközben lehetőség szerint ki sem teszem a lábamat a lakásból. Naponta több alkalommal frissítem fel magam zuhanyzással, tolom a hideg dinnyét az arcomba, literszámra iszom az ásványvizet és szinte A'la Nature-ban egy darab textilben pihegek vízszintesben föld közeli állapotban. Semmi pénzért nem lennék most postás vagy tűzoltó. A konyhában sem jobb a helyzet főzéskor az a plusz öt, hat fok nem könnyíti meg az állapotom. Az éjszaka is kezd nyomasztóvá válni. Gyermekünk pár napja tudtomra adta, hogy felejtsem el azt, hogy a jobb oldalamon aludjak. Hason már hónapok óta esélytelen az alvás, ezzel semmi gond, elvagyok Én oldalt, vagy háton, de ez tovább korlátozódott. Amikor jobb oldalt fekszem, kicsi fiam befeszül és a bordáimba kapaszkodva tesz panaszt a póz miatt. Háton fekve a pocakom térfogatának növekedésével egyenes arányban feszülnek odabent a dolgok, ilyenkor vízágyban érezheti magát, és ki nem hagyná az ugrálást, amit a húgyhólyagom kevésbé tolerál, ilyenkor egy gyors ima keretén belül állapotomhoz méltóan "rohanok" ki a klotyóra. Az sem könnyíti meg az éjjeleket, hogy a nyitott ablakok ellenére a levegő meg sem mozdul, a hőmérséklet maximum1-2 fokot enyhül. Két napja hajnalban kelünk jól kiszellőztetünk, Én pedig ilyenkor tudok egy kicsit még visszaaludni.
Strand helyett Békám beizzította nekem a kerti zuhanyt, aminek köszönhetően enyhül a hőérzet és könnyebben veszem a nappalokat. Így nekem jelenleg a kerti csap a Riviéra. Az más tészta, hogy külön műsorszámot adok elő vele, hiszen fürdőruhában nagy pocakkal megindítom a csapot, majd "sovány" malac vágtában igyekszem a zuhanyhoz és lecsapatom magam a megváltó hűs vízsugárral. A két kutyánk csak pislog, hogy mit sasszézom ide-oda, nem értik a lényeget, emellett a szomszédságnak is bearanyozom a napjait, jót vigyorognak a műsoron, de most ez sem érdekel ezt a meleget máshogy nem bíííííííííírom :)
Ezektől az apróságoktól független még mindig imádom az állapotom. A pocakom az egyik legkedvesebb dolog az életemben, boldoggá tesz, büszke vagyok rá, és talán most ez egyszer az elmúlt sok-sok évet visszatekintve valóban szépnek látom magam a tükörben. Minden nap parádézom Békának, hogy lássa ahogy gyermekünknek köszönhetően gömbölyödik a hasam és kimondottan szeretem azokat a pillanatokat, mikor a nagy mocorgásban szinte kirúgja az oldalam. Szívem szerint tovább viselném ezt az állapotot, mint ahogy az elő van írva, de mint tudjuk mindennek megvan a saját ideje. Emellett hihetetlen módon várjuk a szeptember közepét mikor első alkalommal meghallhatjuk, megpillanthatjuk, és megölelhetjük drága, kicsi fiunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése