A kávé imádata

Mikor Én még kislány voltam, nem tudtam megérteni, hogy a felnőttek miért ragaszkodnak a kávéhoz. Egy dolog volt benne iszonyat vonzó, a tetején a tejszínhab és a rajta pompázó kakaópor. Gondolatban ízt is társítottam hozzá. Édes, mint a tejcsoki, a cukor mennyiségtől függően esetleg kissé a vajkaramellához hasonló. Tudnom kellett, mi az amihez így ragaszkodnak a nagyok.  Cselhez folyamodtam, egy óvatlan pillanatban mikor nem figyeltek rám megkóstoltam. Azt gondoltam, hogy valami felemelő nagy érzés lesz, amitől megváltozik valami, esetleg máshogy láthatom a világot. Hát nem... A korty után végigszaladt a hátamon a hideg, és csak az érdekelt, hogy lekaparjam a nyelvemről azt a feledhetetlen keserű barna lötty ízét amiért oly sokan odavannak. Akkor nagy csalódás volt, azt gondoltam, hogy egy életre elég volt belőle.

Az eset óta sok-sok év telt el, a kávét nem erőltettem, elég volt belőle egyszer. Eljött a nap, mikor megkaptam az első munkám. A kezdő napomon csak tömény információt kaptam, amit jegyeznem kellett, ráadásként hihetetlen monoton volt a betanítás, így kapva kaptam a lehetőségen, mikor valaki kávészünetet ajánlott fel. A "hogyan iszod" kérdésre igyekeztem a lehető legjobb választ adni, sok tejjel és két cukorral. Bíztam benne, hogy a belevalók elnyomják azt a borzasztó keserű ízt. Az első korty után meglepődtem, ízlett, sőt jólesett. 

Azóta eljutottam a kávé imádatához. Itt nem csak az ízre gondolok, hanem amit egy kávézás érzése nyújtani tud. Ilyen, mikor  reggel még gyűrött az ember, és ráadásként még hideg is van, akkor a nyugodtan elfogyasztott  forró tejeskávé szebbé teheti a napot. Mikor mindenki rohan, és nincs idő másra, akkor ha másra nem is egy kávéra biztos összetudunk ugrani barátainkkal.Békával való kávézásokat azért szeretem, mert ilyenkor pár percre megáll a világ és csak mi vagyunk, beszélgetünk, nevetünk. Az állapotom miatt nem ihatok annyit mint szeretnék, de az a napi egy maga a boldogság, igyekszem társaságban meginni, mert mint tudjuk egyedül nem az igazi.

Volt egy időszak amikor tökélyre fejlesztetem a kávézás örömét. Rájöttem mekkora fíling, míg egy finom cappuccinot kortyolgatva egy jó könyv, vagy újság mellett van idő arra is, hogy figyeljem az embereket és a környezetet. Üdüléskor ki nem hagynánk, hogy elmenjünk egy helyi kávézóba, és ha a hely és az idő engedi akkor a teraszon üldögélve beszélgetünk és kávézunk. Szeretem azokat a boltokat, ahol különböző származású, pörkölésű kávét lehet venni.Imádom az ilyen helyek illatát, hangulatát. Külön öröm, amikor a kiválasztott szemekből ott rögtön lefőzik a barna nedűt. Anyukám igazi ínyenc a témában, így alkalmanként igyekszünk neki mindig valami különlegességet beszerezni, (persze csakis úgy, hogy a végén közösen isszuk meg)

Vannak kedvenc helyeim, de egy van igazán ami a szívembe lopta magát. Budapesten egy sétáló utcában található. Mindig jó kis jazz zene szól, a pincérek lazák, de figyelmesek, kialakítottak egy könyves sarkot, aktuális újságokkal tarkítva, a falakat megújuló fotó, vagy egyéb képzőművészeti kiállításokkal díszítik. Ott mindig remekül éreztem magam. Régebben néhány alkalommal előfordult, hogy órákat töltöttem el ebben a kávézóban, csak úgy. A jó hangulat,a zene, a kávé, és a társaság, együttesen hoz pár kellemes percet, órát ebben a rohanó világban.

(saját fotó)