2013. július 18.

Ezek a mai idősek...

Ezerszer hallhattuk idősebb embertársainktól egy-egy fejcsóválás keretén belül: Ezek a mai fiatalok!

A kérdések, és a meg nem értés csak úgy záporozik felőlük.
Hol a tisztesség? Hogy viselkednek? Hol a tisztelet? Hogy néznek ki? Hogy is hallanak valamit amikor a fülükbe van dugva az a szar? Milyen kibírhatatlan zenét hallgatnak? Melyikük a lány és  melyikük a fiú? Milyen botrányosan viselkednek? Milyen szemtelenek? 
Sorolhatnám még bőven a kérdéseket. Sok mindenben igazuk van, hisz hol vannak azok a szép régi békeidők, mikor mindenki tisztelte a másikat és valahogy máshogy működtek a dolgok,figyeltek egymásra, nem volt az a nagy közönyösség, mint mostanában. Minden tiszteletem azon időseké, akik végig dolgoztak egy életet, megéltek sok mindent és ennek ellenére emberek tudtak maradni, mert hiába szépítjük a dolgot, sok öreg aki szitkozódik napjink miatt, mégis igen rossz példát mutat a mai fiatal generációnak. 

Sok a rosszindulatú, megkeseredett, erőszakos idős ember aki abban éli ki magát, hogy
megnehezíti embertársai napjait. Elhiszem, hogy valamilyen oknál fogva a koruk miatt előnyhöz szeretnének jutni, és abban az esetben, mikor tisztességes öregként viselkednek meg is kapják, de sokszor igazságtalanul viselkednek. Példának okáért felsorolnék néhány személyes tapasztalatomat. Leginkább várandóságom ideje alatt történtekről lesz szó, hiszen ez idő alatt volt lehetőségem megfigyelni őket.

A rosszindulat netovábbja, mikor pocakosan sorban állva simán beelőznek,mindezt azért mert nem állok rá közvetlen az előttem állóra, hagyok legalább 40-50 cm-es távot. Mikor szóváteszem, hogy Én is hasonló pozícióban várakozok, nagy hangon nem tetszését fejezi ki és a legritkább esetben megy mögém, hisz Ő csak egy kenyeret szeretne venni. Érdekes, mert a pékségben Én is  csak azt szeretném...
A helyszín piac, gyümölcsöt vásárolok. Fizetek az eladónak, fordulok, hogy a keskeny beugróból távozzak, mikor belelépek egy kosárba, amit a lábamtól a hátam mögött pár centire helyeznek el. Idős nénike felháborodva szól rám, hogy ugyan már vigyázzak a kosarára, nehogy feldöntsem. Az Isten szerelmére mi a francért teszi a lábam alá? Mi az oka, hogy nem tudja megvárni, míg fizetek és arrébb megyek? Mi a felháborodásának tárgya?

A következő konfliktus helye a posta. Hosszú a sor, türelmesen várok, hiszen ráérek. Mögöttem már sokadszorra löknek meg és bökdösik a táskámat. Hátra nézek és meg sem lep, hogy a Mamika azért tolakszik, mert látja, hogy egy lépést már tehetnék előre. Kihagyom ezt a lépést utálok más idegen ember intim szférájába bekerülni. A Mamika a mögötte lévőnek már mondja is, hogy mit képzelek magamról, hiszen miattam nem megy a sor. Kivételesen nem foglalkozom vele, csak akkor adok hangot a történtekről mikor a postás kisasszonyhoz érve kitúr, vagyis arrébb tol az ablaktól,miközben fizetem be a csekkeket. Persze Én vagyok a bunkó, mert a nénike sírva panaszkodik, hogy mertem szólni...

Az orvosi váróteremben  sem jobb a helyzet. Mikor időpont híján érkezési sorrendben fogadják a betegeket, akkor tudom, hogy aki belépése után egyből bekopog -figyelmen kívül hagyva a várakozók számát- egyből mentségként hangosan közli is, hogy csak receptért jött, vagy a leletéért, vagy valami papírért. Ilyenkor néha megjegyzem, hogy Én is "csak" a táppénzes papíromért jöttem. A hangomat elnyeli a váróterem, és sokadszorra újra megszámolom, hogy az elmúlt percekben hányan is kerültek elém.

A tömegközlekedésnél is megadják a lehetőséget arra, hogy rossz színben tüntessem fel néhányukat. A pocakom már nagy, ha van lehetőségem leülök. Ma sem történt máshogy, hozzáteszem volt még szabad hely a buszon. A néni fut a busz után lengeti a botját, várja meg a buszvezető, siet, nem ér rá ez a busz kell neki. A szabad helyek nem felelnek meg neki az enyémre pályázik. Kivételesen eszemben sincs átadni a helyem, nyilván dac korszakot élek. Ellenfelem törekszik a helyemre, lelki terrorhoz folyamodik. Hangosan sóhajtozik, cancog, gyűrűjével a kapaszkodónál ütemesen dobol, a botját nekem támasztja, néha dobbant vele, a szatyrait szinte az ölembe teszi, nem adja fel éppen csak tüzet nem okád és füstöt nem fúj. Állom a sarat most már azért sem adom át a helyet. Más cselhez folyamodik. Tekintete párás lesz, vonásai meglágyulnak és a törékeny öregasszony adu ász kártyáját villantja elő, de Én átlátok rajta nem dőlök be neki. Mielőtt ismét bunkónak kiáltanának ki, a mögöttem ülő fiatal srác nem bírja tovább feláll és megsemmisülten arrébb dobja le a táskáját. A néni győzedelmesen foglalta el a helyet, és az utolsó szó jogán  a felgyülemlett összes keserűségét a tarkómra fújja. A hideg rázott ki tőle, mégsem szóltam. 

A bevásárlások  ideje alatt is találkozunk érdekes pillanatokkal, mikor tolakodnak, veszekednek, figyelmetlenek és rosszindulatúan viselkednek. Szerintem ezt a részét felesleges részleteznem, aki volt már hétvégén vásárolni az tudja miről beszélek.

Végső, de nem utolsó sorban említeném meg azokat akik idősek is és még vezetnek is. Mi is lehet a problémám velük? Sorolnám... Az, hogy negyven éve van jogosítványa, nem jelenti azt, hogy tud is vezetni. A nagyothalló, figyelmetlen, szervi panaszok miatt nehezen mozgó idősek nem látják be, hogy sok esetben alkalmatlanok a vezetésre. Erről sajnos nem tehetnek az életnek van egy olyan tulajdonsága, hogy bizonyos kor felett a reakcióidő megnő, nem hallanak rendesen, rosszul mérik fel a távolságot, sebességet és benéznek sok-sok táblát és rosszul döntenek. A felháborodásuknak egyből hangot adnak, vagy simán észre sem veszik, hogy majdnem balesetet okoznak. Mikor legutóbb az egyirányú keskeny úton szembe jött velem egy suzukis bácsi,megálltam és szóltam neki, hogy legyen szíves odafigyelni, mert a forgalommal szemben halad. A válasz döbbenet volt. Konkrétan elküldött a búsba, hogy húzzak el onnan, de gyorsan, mert Ő mindig így közlekedik. A sarki gyógyszertárnál képesek úgy megállni, hogy a főútról lehetetlen legyen oda bekanyarodni. Mindezt természetesen csak azért, hogy közvetlen a bejáratnál tudjanak ki és beszállni a kocsiba, nehogy öt métert kelljen gyalogolni. 

A posztom végén hozzáteszem, hogy tisztelem az időseket, de vannak helyzetek mikor képtelen vagyok rá, mert úgy viselkednek. Mi az oka, hogy nem tudják méltósággal viselni a korukat? Mitől válnak "gonosszá", erőszakossá? Miért kell így viselkedniük és a nyugdíjas éveik alatt végig sietni, rohanni, sutba dobni mások figyelembe vételét? Lehet amikor megöregszem Én is megtudom, mert hasonlóvá válok, de míg tudom addig küzdeni fogok ellene, mert  emlékezni fogok ezekre a sorokra amiket most leírtam, nem szeretnék vén goni lenni.

Természetesen vannak kivételek, akik kedves öreg emberek, akiknek szívesen átadom a helyet, vagy magam elé engedem a sorban. Akitől vásárolok valami apróságot, mert tudom, hogy abból él. Aki a buszon inkább átül egy másik helyre, hogy az anyuka a két gyerekével letudjon ülni, és akik méltósággal kivárják sorukat míg nem szólítják őket, és akik szeretnek  beszélgetni idegenekkel is, mert más nem maradt nekik. Akik csendben vannak és mégis ezzel érik el a figyelmet és halkan köszönik meg, ha valami jó éri őket. Remélem Ők lesznek a jövőben többségben, hisz azok a fiatalok akiket nem értenek meg, és akik fújnak az idősekre, azok is egyszer megöregszenek. Tegyük ezt méltósággal, emberségesen, ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk, és amit adunk az életben, azt idővel vissza is kapjuk.


7 megjegyzés:

  1. Teljesen igazad van..tökéletesen leírtad ...és a végén még el is pityeredtem, mert az meg megható..mármint ahogyan fogalmaztad...nem is nekem kéne sírni mert te vagy a várandós:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére nem minden öregember rossz ember.
      Szerintem 1-2 hét és simán bőgök rajta :) A hormonok brutál módon dolgoznak :D

      Törlés
  2. Dorkám!
    Azt megígérem Neked, hogy ha ilyen öregasszony leszel, két dolog fordulhat elő:
    1. én is ilyen leszek és együtt gonoszkodunk
    2. ha véletlenül nem ilyen öregasszony lennék, akkor viszont jóóóóól fejbecsaplak, hogy térj észhez :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Marcsi, inkább csapkodj a botoddal,mert nem szeretném ha goni öregek lennénk :D

      Törlés
  3. Dorka, ezt aranyba kéne foglalni úgy, ahogy van, teljesen szívemből szóltál...Egyszer a sorban álltam a boltban a pénztárnál, amikor egy vénember mögöttem nagyon csúnyán szólt, hogy "Adjál egy szatyrot", mármint így kért meg arra, hogy legyek oly kedves adni neki egy bevásárlótáskát, amit ő maga is el tudott volna venni fél perc múlva, mikor odaér. Annyira bepörögtem, hogy mondtam neki, hogy nem emlékezem, hogy összetegeződtünk volna, továbbá a "kérem" vagy a "legyen szíves" hiányában sokszor szelektív a hallásom...Az volt a válasz, hogy szomorú, hogy fiatalasszony létemre könyörögni kell ahhoz, hogy segítsek egy idős embernek...Nem mentem bele mélyebben, hogy mi a szomorú...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy Te is így látod. Még nem jöttem rá, hogy mitől gonoszodnak, keserednek meg az öregek, de időnként olyan rosszindulatúak, hogy büntetésből összezárnám őket, hogy megtudják milyen bosszantóak tudnak lenni.

      Törlés
  4. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam ezt a posztot vagy sem, de szerencsére többen hasonlóan látják a helyzetet. Ez a keserédes valóság...

    VálaszTörlés