2013. július 10.

Amikor a Pocak az úr...

A pocakom egyenes arányban növekszik az elmúlt napok, hetek számával. Eljutottam arra a pontra, hogy esélyem sincs arra, hogy köldöktől lefele lássam a dolgokat. Tükör effektet alkalmazok minden olyan esetben amikor az alsóbb régiókkal kapcsolatban szükséges látnom valamit, esetleg döntést hoznom, vagy gyantáznom. Most tartok a 29.. hétnél, pluszként 9kg-ot szedtem össze, remélem 12-nél meg is állok. Igazából nem is eszek sokat, főleg ebben a dög melegben, még kívánósnak sem mondanám magam, egyedül a kovászos uborka imádata tart még folyamatosan, viszont az időnként hozzátartozóimnál kiveri a biztosítékot. Külön bejegyzést érdemelne, de néhány sorba is betudom tömöríteni a legextrémebb eseteket:

Krumpli főzelék + kovászos uborka
Gulyás leves + kovászos uborka
Sült krumpli + kovászos uborka
Mazsola + kovászos uborka
Natúr joghurt + kovászos uborka
Tejfölös tészta + kovászos uborka
Kovászos uborka + kovászos uborka

Persze hetente van valami extra amivel Békát sokkolom, de mondhatom azt, hogy mostanra megszokta és már nem meresztgeti a szemét, ha látja. Ilyen kaják voltak az alábbiak:
Húsleves tejföllel
Kefir, mazsola, alma hármas
Sós kifli meggy dzsemmel
Barack, nektarin, meggy, kakaóval leöblítve
Sonka (felvágott kenyér nélkül), kovászos uborka, tej 
éééés természetesen az idény kaják: dinnye, kukorica, aktuális gyümölcsök és ezek extrém párosításai.

Az idő egysége még mindig gondot okoz. A napok összefolynak, lassan már csak hetekben gondolkodom. Reggelente felteszem a kérdést, hogy milyen nap is van, és ahhoz igazítom a tennivalókat.

Szerencsére születendő fiam növekedésével enyhült az idegbecsípődés, amit okozott, ezért hálás vagyok,
megkönnyíti a mindennapokat, de van helyette más. Feledékenység, igen brutál módon, és azt is tudomásul kell vennem, hogy már nem úgy mozgok mint szeretnék. Hamarabb elfáradok, a hajolgatást sem szívlelem, és drága gyermekem mindent a tudtomra ad, akár tetszik neki valami, és főleg akkor ha nem. A kaját már nem küldi vissza, szépen kompromisszumot kötöttünk, hogy Ő mit szeret, vagyis mit ehetek. Amikor nem tetszik neki valami akkor úgy befeszül, hogy azonnal abba kell hagynom az adott tevékenységet. Egy példa: voltam egy esemény fotózáson ahol koncertet is adtak. Elkövettem azt a hibát, hogy közelebb mentem a színpadhoz - így a hangszórókhoz is-  amikor a nagy hanghatás úgy besokkolta szegénykémet, hogy egy pillanat alatt tudtomra hozta, hogy menjek el onnan, de gyorsan. Mikor örül valaminek, ez esetben kajára gondolok, akkor finoman megkocogtat, és jelzi ez bizony fincsi volt.  Ismerem a periodikus kis tevékenységeit, mikor ébred, mikor alszik. Amennyiben ezek a ciklusok megmaradnak születése után is, akkor az biztos, hogy nem sokat fogunk estétől reggelig aludni... Kedvenc játékának megmaradt a húgyhólyagon való ugrálás, és a köldökzsinórral való ugrókötelezés. Az éjszakai wc járatot szinte csukott szemmel lebonyolítom, egyre ritkábban botlok el félálomban a saját lábamban. A kényelmes alvás sikeréért az összes kispárnát begyűjtöttem, szépen kitámasztom magam velük és aludhatok is az első pisilésig.

A pocakom mérete is okoz némi nehézséget. Az illúzió, hogy esetlegesen betudnám húzni. Szeretném esetenként, de kizárt dolog, hogy kivitelezzem. Ennek köszönhetően naponta rengeteg alkalommal hívom fel a közelemben lévők figyelmét, mikor ütközöm velük, vagy beszorulok a szék és az asztal, esetleg a pult közé, hogy: bocsi, bocsi rosszul mértem fel a helyzetet, légyszi húzódjatok beljebb. Sikeresen felvettem a Micimackó stílust is. A régi pólóim alól diszkréten kandikál ki a pocakom, ha nem figyelek.

Ettől független imádom az állapotom. Külön öröm mikor Békát sikerül megnevettetnem. Ez szerencsére mindennapossá vált. Nincs olyan nap amikor ne sétálnék el előtte felhúzott pólóval, kitolt hassal, olyan Mr. Bean-esen. Kedvenc pillanatok egyike, mikor pizzát sütöttem vacsorára. A sütés közben összemaszatolt felsőmet letisztogattam a vacsora hozzávalóitól. Mikor Béka belépett az ajtón és meglátott szinte könnyesre nevette magát, ugyanis köldök alatt ahol számomra ismeretlen a látvány, -ahogy említettem nem látom már azt a részt- egy sávban tiszta liszt és kajás voltam. Itt döntöttem el, hogy minden esetben ellenőrzöm, hogy is nézek ki alhas tájékon, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. 

Így telnek napjaink a pocakom teljes mértékben átvette az irányítást, de valahogy nem bánjuk :) 





4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ezt olvasni! Külön szuper, hogy a növekvő pocakkal járó kisebb közlekedési "problémákat" is humorral oldod meg! :) Átérzem a soraidat. Már nemsokára a kezetekben tarthatjátok őt. Olyan izgi! Boldog babavárást!

    VálaszTörlés
  2. Ági, köszönjük :) Már nagyon várjuk!

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon cuki volt. :) Visszaemlékeztem saját maciságomra. Imádtam, hogy életemben először nem kellett behúzni a hasam, hanem büszkén kitoltam. Szülés után tudod mi nagy élmény lesz látni elveszettnek hitt testrészeidet??? és probléma és oxigénsátor nélkül felhúzni egy zoknit? :) :) :) :) :)

    VálaszTörlés