Hol is van a....

Vannak napok mikor tetőződik a sütiég. Személyiségemből kifolyólag nálam többször előfordul mint azt tolerálni lehetne. Ilyenkor csak a túlélésre játszunk, és bízunk abban, hogy mihamarabb véget ér a nap. Hiszen mint tudjuk, új nap új élet, új lehetőség, stb... Általában bejön.

Amiről szó van, amikor fogalmam sincs mit hova tettem el. A pillanat képe megvan mikor utoljára láttam az adott tárgyat, aztán mehet a ki  mit tud, valójában hol is rejtőzhet.

Két esetet mesélnék el , hogy átérezzétek a helyzetet.

1. Előzetes egyeztetés után a lányokkal bandáztam, míg Békám boldog mosollyal az arcán nézett otthon valami igen fontos foci meccset. Vagyis nézte volna a nagy képernyős tv-n, ha tudta volna hova varázsoltam el a távirányítót. Végső csapást akkor mértem rá mikor a telefon beszélgetésünkkor kijelentettem, hogy emlékem sincs arról hol lehet. Gyakorlatilag a lakás bármely pontja szóba jöhet. Válaszom nem nyugtatta meg, puffogva nézte végig a 40cmx40cm-es kis tévén az áhított meccset. Bíztam jó szerencsémben, és halkan imádkoztam, nehogy a fehérítőben beáztatott ágynemű kupacban legyen a távirányító menedéke. Ezt a lehetőséget nem is mertem említeni. Éjszaka azért óvatosan átforgattam az áztatott kupacot, szerencsém volt, máshol bújt meg a kis ravasz... Azt nem sikerült megmagyarázni, hogy került a galériára, mert az a mozdulat valahogy kimaradt.

2. Kri barátnőmet vártam otthon. Róla tudni kell, hogy az esetek 99%-ában a megbeszélt időpont előtt pár perccel Ő már az adott helyen van. Meg is lepett mikor több mint negyedórát késett, majd több mint felet. Akkor hasított belém  a döbbenet, hogy a telefonom, amin hívna sehol. Mint egy őrült cikáztam,  a lakásban keresve a mobilt. Sehol nem találtam. Végső elkeseredésben feltúrtam a szennyest, amiben ott figyelt szépen bebugyolálva a törülközőben amivel nullára redukáltam azt a lehetőséget, hogy meghalljam amikor csörög.Mikor megtaláltam öt nem fogadott hívás jelezte, hogy Kri időben megérkezett...