2012. szeptember 8.

Táncolj, tombolj....

Történetem lényege, hogy rég égtem be úgy mint valamelyik este hazafelé az úton.  

Szeptember van, megkezdődött az iskola, a forgalom is fellendült, ennek megfelelően munka után a hazajutásom is több időt vesz igénybe. Mostanában magam sem tudom, hogy miért, de nem bosszant a dolog, csak legyen valami jó zene a rádióban, és akkor minden rendben. 

Aznap este is nyomogattam a rádió gombjait, hátha találok valami tetszetős dallamot. Sikerült. Maga a zene frenetikus, szóval felőlem bármi is lehetne a mondanivalója, de éppen egy feminista szöveget álmodtak meg hozzá. Ettől független kívülről tudom a szöveget, valamiért ez a zene magával ragad. Ilyenkor szoktam felhangosítani, és teli torokból énekelni magam is a dalt. Otthon ez rendben is van, viszont most sem volt máshogy, csak a kocsisor állt be a dugó miatt. A melegnek köszönhetően az ablakok lehúzva, a rádió viszonylag hangosra állítva, Én szintén adtam a hangerőnek, és ezt a műveletet még megtetéztem azzal, hogy ritmusra dobáltam a fejem, ami nem volt elég, mert konkrétan kis idő elteltével ülve "táncoltam" vagyis inkább ráztam magam. Tény és való kicsit belelendültem... Éppen ott tartottam a szövegben, hogy "Táncolj, tombolj, ruhát kigombolj..." mikor éreztem, hogy valami történt. Tudjátok, mikor egy pillanatra a szemetek sarkából láttok valamit, és érzitek, hogy  a "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik." 

Félve pillantottam a másik sávba, és azonnal visszafordítottam a tekintetemet az útra. Elmormoltam egy légyszi-légyszit hátha gyorsabban megindul a sor. Még mindig egy helyben toporogtunk. Kicsit becsuktam a szemem, hátha láthatatlanná változom, az sem jött be. Kissé lejjebb csúsztam az ülésen, hátha eltűnhetek szem elől, de így igen hülyén néztem ki, és az utat sem láttam rendesen. Miután végigcsináltam a fent említett gyakorlatokat vettem egy nagy levegőt, visszafordultam a mellettem lévő autóhoz, ahonnan az előbb négy pasas nézett át hozzám a lehúzott ablakon keresztül, és döbbent figyelemmel  kísérték végig  a kis előadásomat. Eltartott pár másodpercig a farkasszemezés. Mindenki próbálta feldolgozni a történteket. Ők míg felépültek a sokkból, Én zavartan intettem egy nemesi kézmozdulatos pá-t, és szerencsére indulhattam tovább. 

Levontam a konzekvenciát és arra jutottam ,hogy a társadalom érdekében nem teszem tönkre a környezetemet, többet nem teszek ilyet.

A Dal:  Oláh Ibolya: Baby     

Lehet mosolyogni:)   

6 megjegyzés:

  1. Dorkám!
    Az egyik kedvenc dalom!!! Máskülönben fentiek előadása részemről teljesen okés. Annyi különbséggel, hogy nem csak a szemközti sávból néznek rám furán, hanem a hátam mögött ülő 3 db csemete IS :D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem tök normális voltál, nem értem a problémát! :D

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Örömmel veszem tudomásul, hogy akkor nem Én vagyok az UFO:)))

    VálaszTörlés
  4. Dorcika!
    Ezzel nincsen semmi gond! Az a lényeg, hogy Te jól érezted magad :) - szerintem ha még álltok egy kicsit a dugaszban, a fiúk is beszálltak volna a buliba! :D

    VálaszTörlés
  5. Azért megnéztem volna :) Kár volna, ha nem csinálnál ilyet többet.

    VálaszTörlés
  6. Na jó!:) Akkor folytatom áldásos tevékenységemet Tovább sokkolom a népet:)))

    VálaszTörlés