A Káposztaleves kapszula, Kínai szandál, és a Terhesnadrág története

A kérdés jogos, hogy lehet ezeket a dolgokat egy címben említeni? 
Egyszerűen, akárcsak az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény hármasát, csak a sztori más.

 Minden akkor kezdődött mikor megvettem magamnak az aktuális nyári szandinkámat egy kínai üzletben. Szép is, pántos is, kényelmes is. Folytatódott azzal, hogy kitaláltam a káposztaleves kapszula beszerzését, nehogy kimaradjak a fogyasztói társadalom aktuális fogyókúrás őrültek rétegéből.

 A két sztori akkor olvadt össze, mikor az új szépséges szandálkámban tipegve eljutottam egy bevásárlóközpont postájához. megnyugvást okozott a felismerés, hogy nincsenek sokan a hivatal előtti sorban. Az említett kapszulákat naponta 3x kell bevenni, étkezés előtt bő vízzel. Ezt annak a rendje , és módja szerint megtettem. DE a figyelmeztetés arról nem szólt, hogy lehetőség szerint olyan területen tevékenykedjünk, ahol van legalább 1db wc. Várakozás közben vészjóslóan elkezdett morogni a pocakom. Biztos emészt, és ráhagytam a dolgot. A következő pillanatban ismét, és már éreztem, hogy kiver a víz, és sürgősen mosdót kell keresnem. Többek örömére ott hagytam a sort, űzött vadként tipegtem a budi felé. Szerintem minden Nő rémálma a nyilvános  wc. A rettegés, hogy van-e szabad klotyó, mennyire van összesz@rva, van egyáltalán wc papír benne, jó-e a zár? A kérdések összessége egy pillanat alatt átszelte agyamat, de a válasz most nem érdekelt, hiszen tudjuk, hogy a szükség nagy úr! Ahogy egyenes derékkal, összeszorított hátsóval igyekeztem célom felé éreztem, hogy az egyik cipőm olyan furcsán viselkedik. Jobban megnéztem, és az egyik pánt nem bírta idegekkel a történteket, és feladta a küzdelmet. Rá sem rántottam, a pántot begyűrtem a másik alá, és csattogtam tovább. A hadművelet sikerrel járt, és még viszonylag tiszta is volt a terep. 

Könnyeden folytattam utamat, és azon méláztam, hogy a kapszulás dobozra miért nincs feltüntetve, hogy szedésekor úgy felpuffasztja a hasat, mint egy jóllakott napközisnek,és mindennemű ruha használata kényelmetlenné válik emiatt. Erősen gondolkodtam azon is, hogy abbahagyom a szedését, mert macerás, hogy mindig biztonsági játékot játsszak egy  wc közeli helyen. Viszont feladni sem akarom, hiszen kifizettem. 

Éppen a ruhás részlegen nézelődtem, mikor megláttam egy igen szimpatikus nadrágot. Jó a szabása, tetszik a színe, a hossza is pont megfelel, vittem is be a próbafülkébe. Ott döbbentem rá a tényre,ahogy a derék részénél jobban megnéztem hogy egy terhesnadrágot szorongattam a kezemben.(A szabása mint egy rendes gatyának, de a derék rész rugalmas anyagból van, az fekszik rá a hasra, és tartja meg.). Száj biggyeszt, kedv letörve, vissza a ruhás blokk felé. Ilyen ruhát csak nem vehetek, nem is vagyok abban az állapotban. A kisördög viszont nem hagyott nyugodni, -csak egy próba, mi lehet belőle, max jót nevetsz a hülyeségeden- . Felpróbáltam, és elámultam. Jól állt rajtam! Az egy dolog, hogy olyan mintha rám öntötték volna, de végre egy ruha ami nem nyomja a pocakomat, nem vág bele a húsomba. Beleszerettem. Szégyen, nem szégyen, de boldog mosollyal az arcomon megvettem. A pocaktartó részét visszahajtottam, így olyan lett mint a divatos nacik egyike, amibe végre én is beleférek. Ezek után meg sem lehet mondani mi volt az eredeti funkciója, viszont ilyen kényelmes nadrágom szerintem még sosem volt. 

Utószó

Hazafelé menet a másik szandálkám is feladta, nem bírta a gyűrődést. Pántjától megszabadulva százalékolta le magát...