Miután a gyomrom két teljes napja tünetmentes, felbátorodtam, és elhatároztam, hogy lassan de biztosan elkezdek újra normálisan enni. Mielőtt bármihez is nyúltam volna megnéztem néhány oldalt, hogy a jelenlegi kórisme alapján mit is szabad enni. Gyakorlatilag teljes a káosz. Ahány oldal, szakember, annyi lehetőség. Valakinek "ez" hatásos , másnak "az", a harmadikról már ne is beszéljünk. Az élet szép, különbözünk tehát vagyunk. Mitévő legyek? Az biztos, hogy mindaz amit eddig szerettem jelenleg tiltólistán szerepel. Határozottan érzem, hogy ez nem lesz könnyű menet. Ezt megerősítette az a tény, mikor vacsorakor lelkesen mutogattam Békának, hogy Andytól milyen kis italt (vagyis fehérjedús vitaminos, turmix félét) kaptam, ami jó lehet a pocakomnak, és a diétának is megfelel. Helyeselte az ötletet, MAJD fogta magát elővette a kenyeret, levágott belőle közel 40dkg-ot, felszelte hozzá a szalonnát, felvágottat, kolbászt, és a kertből frissen szedett retket. Én nagyokat pislogtam, hogy hát hol is a szolidaritás, az együttérzés? Megölelt, megcsókolt, és diszkréten a tudomásomra hozta, hogy Ő bizony éhes. Így történt, míg Ő jóízűen bevacsorázott mellettem, Én pedig lelkesen kortyolgattam a turmixot, aminek egy jelentős részét sikeresen magamra borítottam, míg megküzdöttem a felbontásával...
És még azt mondják, hogy a diéta egyszerű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése