hogy az embernek semmi kedve semmihez. Most épp ebben a státuszban leledzem, megfűszerezve kétoldali munkaundorral, és egy jelentős napok óta tartó gyomor fájdalommal. Szívesebben csavarognék, olvasnék, táncolnék, kreatívoskodnék, bármit csak ne azt amit kellene. Két hét szabadidővel, és egy jelentős vissza nem térítendő zsebpénzzel simán ellenék, talán még világot is váltanék, ha másét nem is, a sajátomat biztos.
Ehelyett, a tegnapi nap tetőzött a fájdalom a gyomromban, kis szúrásokkal vegyítve az elegyet. Doki lett a vége. Persze a saját kedves doki nénim szabadságon, átvonszoltam magam a helyettesítő dokihoz. Boldog voltam, hogy csak ketten vannak előttem, másfél óra múlva mikor még mindig a váróban türelmesen vártam a végkifejletet, már nem volt őszinte a mosolyom. A rendszerük nem működött, és igen csak sokat vetett a latba az a tény, hogy a nyuggerek esetenként soron kívül nyomultak befele. Mindegy , már megszoktam, az bosszantott, hogy a rutinos versenyzőkkel ellentétben Én nem vittem könyvet magammal.
Végre bejutottam, elmeséltem bajomat, meglettem nyomogatva hastájékon, mit hol, és hogy érzek, mennyire valós a fájdalom. Még a nyelvem is kiölthettem az egészségügy rendszerére. A végeredmény: szerinte kezdődő vakbél. Irány az SZTK. Vizsgálat, vérvétel, talán még hasi ultrahangot igénybe vesznek, de ne éljem bele magam nagyon, majd lesz ami lesz. A következő két és fél órát újra várakozással töltöttem. Még az ebédidőt is végigücsöröghettem. Meglepett, hogy fel sem idegesítettem magam, csoda történhetett, vagy csak megszállt a jing meg a jang. A pillanat mikor a nevemet hallottam, maga volt a megkönnyebbülés. Az azt követő pár perc akár jelentéktelennek is nevezhetem.
A forgatókönyv a következő volt: napszaknak megfelelő köszöntés után elmeséltem a bajomat, ők szintén a hasnyomogatós módszert választották. A diagnózis: a vakbelet kizárták, de akkor mi? Laza vállvonás, talán gyomorgyulladás. Mit tegyek, hogy enyhítsem a görcsöket? Szedjen Nospa-t, ha nem múlik el akkor jöjjön vissza. Mégis meddig várjak? Hmmm. A héten még bírja ki.
Na köszönöm szépen Magyar egészségügy! Továbbra is türelemmel várakozunk, és ha valami gikszer történik, van egy papírom amit akkor is vígan lobogtathatok, hogy egészséges vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése