Fáradt a reggel, vele együtt lassan kelek.
Éber állapot csak álca,
összehúzott függöny rései közt a fény
utat tör magának.
Nagy az ágy szinte elveszek benne,
egy üres takaró az, mi fekszik mellettem.
Szemek csíkba szűkülnek, az arc gyűrött
hideg konyha kövén állva, kávéért imádkozom.
Ágyunk gyorsan kihűl, amint ott hagyom,
az ébrenlét alibi, szinte még álmodom..
Megszokott a környezet, mint minden reggel,
Az új nap hajnala mégis idegenként ébreszt.
Gyorsan fogynak a percek, tisztább a tudat,
nagy sóhaj mi elhagy, fényben úszik a szoba.
A Tv is csak rutin, hogy megtörje a csendet
Agyam még nem fogja fel a hírértéket.
Idő van, elfogytak a percek,
cipő, kabát, kulcs a tükörből már más ember figyel.
Arcon mosoly, fej felszegve,
lelkem felkészítve a nap szeszélyeire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése