2012. március 4.

A megetetett társadalom.


Mindig is tudtam, hogy a kaják tele vannak mesterséges aromákkal, emulgáló szerekkel, adalék anyagokkal és töménytelen mennyiségű E-s  származékokkal. Az olcsóbb termékek esetében halmozottan kegyetlen a helyzet ugyanis a valódi tápérték megfizetése szinte már luxusnak számít, a fűrészpor pedig majdnem ingyen van. A Magyar termékek esetében az összetevők elméleti síkon -már ha csak a tejtermékeket vesszük figyelembe- jobb a helyzet talán nem olyan nagy mértékben helyettesítik műanyaggal az ételt... Mégis ha jobban megnézzük a multik piaca éli a virágkorát a sz@r termékeivel.  Köszönhetően a társadalom és "honatyáink" által lehetetlen helyzetbe hozott hazai kereskedők heroin árasnak tűnő , valódi tápértéket képviselő élelmiszereknek -amit időnként, vagy kiöntenek a multik elé, vagy ingyen osztogatják, vagy földhöz csapkodják, hogy figyeljenek már  fel végre erre a tarthatatlan helyzetre...  A pénztárcák vastagsága sem egyforma inkább nincs mint van, havi 1-2 nagybevásárlás szűk keretek közé sorolva, ez az általános tendencia, ezzel is akaratlan egekig emelve  a műtermékek piacát. A jóból is megárt a sok(k)  nem ragozom tovább a tapasztalatok %-os aránya úgy is engem igazol... A kérdés hogy mit is eszünk nap mint nap egy nagy talány, íme egy kis étvágy gerjesztő: 

"...Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudjuk! Ne is ámítsuk magunkat! "Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya". Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

 Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel. Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal.
 A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik, a Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is. A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen.

Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz. Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk. A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer."

Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt. A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek."
* forrás: ismeretlen

3 megjegyzés:

  1. Az egészséges életmód nem drága, egy natur joghurt, pár csepp méz, egy kevés friss gyümölcs és már kész is van az egészséges reggeli gyümölcsjoghurt, némi vízzel hígítva kész az egészséges ital, lefagyasztva pedig a fagyi vagy jégkrém. Ezen kívül is elkészíthető házilag minden étel és ital egészségesen, csak oda kellene figyelnünk egy kicsit...

    VálaszTörlés
  2. Nemrég láttam a tévében, hogy a nálunk kapható olcsóbb oliva olajak csak mellék termékei mondjuk Spanyolországban az olajkészítésnek, odakinnt gépolaj alapanyagnak használják fel, vagy eladják keletre, ahol étkezési célokra árusítják...
    Odin, ennek jegyében most vetettem sokféle zöldséget kis ládikákban, már előbújtak, úgyhogy pár hét múlva palántálok a kiskertbe, lesz igazi biozöldség (patiszon, kaliforniai paprika, uborka, karfiol, paradicsom, stb.)

    VálaszTörlés
  3. Odin, igazad van, csak sokan nem foglalkoznak vele. Általában gyümölcslének répa, alma, narancs, körte variációkból kerül a gyümölcscentrifugába. Árban igaz, hogy ott vagyunk mintha megvennénk egy liter előre gyártott vackot, de finomabb, és nincs benne cukor, illetve egyéb adalékanyag.

    VálaszTörlés