Boti egyre többet dumál.
Elmesél mindent. Még azt is, amit nem kellene, ezzel sokszor vicces helyzeteket teremtve. Mi minden esetre jól szórakozunk, bár néha magyarázkodunk is.
Egy kedves ismerősnek köszönhetően, -aki ékes magyar nyelvezetünk díszes káromkodásait aktívan használja- fiunk elsajátított néhány gyöngyszemet. Azóta sokat csiszoltunk a kiejtésén, így született meg a "Lapát kasza" és a "Durva életbe" kifejezés is. A basszusra még nem találtunk egyéb kifejező szinonimát, de az előzményeket tekintve, szerintem ez már elenyésző jelentőséggel bír.
Nagyon sok mindent ért, verseket mond, kedvenc könyvét maga elé veszi, és olvas belőle. Szó sincs halandzsázásról, hanem ahogy mi is olvastuk neki, azt utánozza le. Hihetetlen mennyi infó van a kis vincseszterén. Nap, mint nap meglep vele.
Valamelyik nap Mama gyógynövényeit pakolgatta, szagolgatta, és kérdezte, hogy melyik micsoda. Felolvastam neki, hogy éppen melyik van a kezében, mikor elértünk a Hársfavirághoz, és a Kamillavirághoz. Boti nem értette, nem talált értelmet benne, ezért lefordította a maga nyelvére. Így lett belőle Hárfavirág, és Kamionvirág.
A legviccesebb mégis az, ami tegnap este történt. Apja játszott vele. Beszélgettek a közeledő karácsonyról, és Béka énekelte neki a mennyből az angyalt. Botinak tetszett, de nem talált fogást rajta. Apja szépen szóról szóra elismételte a szöveget. Fiunk szerint ez így nem értelmezhető, ezért nálunk a következő módon fog szólni szenteste az ének:
Mentőből a hangya...
Köszönöm szépen! :)
VálaszTörlés