2013. május 7.

Hétvégi szösszenet, avagy a gyermeki leleményesség határtalan...

Drága jó unokaöcséim a hétvégét nálunk töltötték.
A sztorihoz jó tudni, hogy a kisebbik, Marcika (Ő van a képen is) két dolgot nagyon szeret. A hasát és ha van rá lehetősége, akkor tv-t nézni. Mivel a nagyszülők feladata, hogy kissé engedjenek az unokáknak, így ha Pesten vannak a gyerekek, akkor picit több időt engednek nekik tévézni, és számítógépezni.

Most sem volt ez máshogy. A kicsi annyi csavart tett a történetbe, hogy mikor Mama reggel leállította a tv nézést Ő szépen átjött hozzánk. Ilyenkor beszélgetünk az aktuális foci meccsekről, kézilabdáról, suliról, és minden egyébről. Mikor megunja, vagy megy vacakkal játszani, vagy visszaoson Mamáékhoz. 
Vasárnap közel másfél órát volt nálunk, mikor 10:30 kor kikötött a kezében a távirányító és diszkréten bekapcsolta a készüléket. Igazából nem szeretek beleszólni, örülök, ha jól érzi magát nálunk, de korábban hallottam Mama kijelentését miszerint ebéd utánig nincs tv. Felhívtam rá Marcika b. figyelmét, hogy egyikünk sem akarhatja, hogy Mama zrityón rittyentsen minket, így legyen kedves elzárni, majd kaja után nézheti nyugodtan. A reakció nem várt volt. Kisétált a szobából, felvette a cipőjét, majd közölte:

- Oké, akkor megyek ebédelni!

Ahogy kilépett kirobbant belőlem a nevetés, és követtem Mamáig. Ott a következő kép fogadott. Marcika ül a konyha asztalnál és és 10:35 kor a legnagyobb lelki békével kéri az ebédet :)
Mamikám kezében megállt a kanál, köpni, nyelni nem tudott, és nem értette, hiszen a gyerek nem is olyan régen reggelizett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése