Ismét egy évet zárhatunk, tudhatunk magunk mögött minden örömével, és bánatával. Mint mindig ebben az évben is kaptunk hideget és meleget, de egyben biztos vagyok, hogy az elmúlt évben többek lettünk mások által mint valaha hittük, vagy gondoltuk volna.
A világhálónak köszönhetően kötődtek barátságok, de általa léptek ki úgy is az életünkből, hogy szinte észre sem vettük, vagy nem értettük. Még régen olvastam egy idézetet, miszerint mindenki addig tartózkodik az életünkben amíg szükség van rá, se több, se kevesebb ideig. Igen sokkoló és kegyetlen megállapítás, de igaz.
Idén több baráttal lettem gazdagabb, mint gondoltam volna. Sok önzetlen embert ismertem meg. Olyanokat akik mások érdekeit maguk elé helyezve, minden követ megmozgatnak, hogy segíthessenek. Vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen is ismerhetem őket. Akikről szó van: Állatvédők, Állatmentők. Több csoport tesz meg minden lehetségest azért, hogy a megkínzott, kidobott jószágoknak megfelelő gazdát, és ellátást biztosítsanak. Külön jó dolognak tartom, hogy szükség esetén a csoportok összefognak, és együttes erővel dolgoznak egy-egy mentésen. Ilyen esetekben mindegy ki kivel, hol és miért, egy cél lebeg a szem előtt menteni a menthetőt. Tisztelem az akaratukat, és az erejüket, hogy elviselik azt a látványt amit az Én lelkem nem bír el, mozgósítva a megfelelő hatóságokat mentenek.
A sorsnak köszönhetően ismertem meg Göncz Gábort, aki Az Igazi Állatmentők színeiben küzd csapatával az állatok jólétéért.
Tőle kérdeztem meg egyszer, hogy bírják lelkileg azt a rengeteg meggyötört jószágot nézni, és esetenként ott hagyni, mert abban a pillanatban nem hozhatják el? A válasz elgondolkodtatott: ez úgy van, hogy az ösztönzi őket, hogy tudják, hogy egy életen tudnak segíteni. Tudják, hogy mi vár az elkobzott állatokra és mikor megnéznek egy új képet az új gazdival és egy boldog kutyával, vagy macskával, akkor tudják, hogy van értelme annak amit csinálnak, akármilyen borzalmas a helyzet. Itt emeltem meg nem létező kalapomat, mert tudom magamról, hogy egy hasonló helyzetben minimum sírva fakadnék, és hetekig ezzel álmodnék. Tudom, tudom , nem vagyunk egyformák. Örülök, hogy Ők vannak!
Az ok amiért erről a témáról írok, évtizedek óta adott. Új év, új élet, buli, szórakozás, szilveszter, és a petárdák! Rengeteg jószág kóborol el ezen az egy éjszakán a durrogtatások miatt, hiszen számukra ez olyan mintha ágyúval lőnének közvetlen a fülünk mellett. Nincs is ezzel gond, de a kutya tartók legyenek erre felkészülve. Legyenek szívesek gondoskodni arról, hogy bezárják, megkössék, vagy zárható helyre vigyék kedvenceiket erre az egy éjszakára. A lakásban élő jószágok számára ideális hely lehet a fürdőszoba, hiszen ott nagy kárt nem tehetnek. Ha egy kutyus mégis elszökik sokat tud segíteni egy bilétás nyakörv, vagy a chip. Ha ezek nincsenek a remény is kevesebb, hogy megtalálják a kedvencet. Érdemes ilyen esetekben az állatmenhelyeken érdeklődni, főleg az Illatos úton. A legtöbb jószágot oda viszik be. Mellékelek egy linket mely tartalmazza Magyarország menhelyeit.Érdemes kerületnek, településnek megfelelően érdeklődni.
Amennyiben itt sem találjátok meg, akkor tudom javasolni, hogy kedvenc közösségi portálunkon (hogy magyaros legyek: fészbúkon) az erre szakosodott szervezeteknél, csoportoknál érdeklődjetek. Több esetben is volt már sikersztori, meglett a gazdi, vagy a keresett kutyi. Mikor megtaláljátok jusson eszetekbe egy köszönetet mormolni mindazoknak akik a segítségetekre voltak, és igen erősen elgondolkodni azon, hogy hol szúrtad el a dolgot, hiszen mint tudjuk mindenre van megoldás, és előzetes óvintézkedés!
A legfontosabb mégis, hogy szem előtt tartsuk, és nem csak szilveszterkor :
“Felelősek vagyunk azért, akit megszelídítettünk”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése