CSBE

Vagyis a családon belüli erőszak rövidítése.

Sokat nem kellett várni, hogy a törvény életbe lépjen, ami nem rossz, viszont Béka kifejtette egyik posztjában, hogy nem feltétlenül védi ki azt amit kellene. Erőszak továbbra is lesz, illetve aki olyan az még vissza is élhet vele. Említette ezen írásában, hogy van példa a férfiak bántalmazására is, mind testi, mind lelki értelemben. Nos Béka szerint nálunk ez már elő is fordult.... 

Minden reggel 6:50 kor kezdődött mikor a napot köszöntő mozdulatként kicsúszott a kezemből a tejeskávé ennek köszönhetően sikeresen az utolsó cseppig kifolyt közvetlen a mikró alá. Itt már éreztem, hogy lesz még folytatás. Napközben többször is bizonyságot tettem afelől, hogy a társadalom számára is jobb lenne ha inaktív maradnék a nap hátralévő részében. Este sikeresen rátettem egy lapáttal ami alapján Béka kijelentette, hogy csbe esete forog fent vele szemben. Én máshogy látom, de döntse el mindenki saját kénye-kedve szerint.

Szóval történetünk a konyhában játszódott az esti órákban. Mivel elég szűkösre sikeredett a helység kivitelezése, ezért ketten csak lapjával férünk el kényelmesen. Azt a tevékenységet, hogy több szereplős legyen a tér nehezíti az a tény, hogy egy keskeny asztal és két bárszék foglalja a helyet. Nos. Míg Én a széken háttal ültem, és neteztem, addig Békám megpróbált a hűtőhöz  férkőzni. bevett metódus, hogy ilyenkor az ülő fél behúzza a széket, hogy elférjenek mögötte. Köszönhetően kurta lábaimnak, -melyek nem érnek le a székről- a műveletet valahogy úgy szoktam kivitelezni, hogy a lábamat beakasztom a lábtartóba, és egy lendülettel megemelkedem a székkel egyetemben, és beküzdöm magam az asztal közelébe. Most sem volt máshogy, viszont a mozdulat végén a lábujján kötöttem ki. Aki ismer, az összetudja rakni, hogy a nem gyenge habtestem a gravitáció és a lendület hatására mit váltott ki mikor landoltam a nagylábujján... 

Ezt követő pillanatok igen gyorsan pörögtek le életem mozijában. Egy borzasztó ordítás után, ijedtemben egy újabb hasonló mozdulattal rásegítettem, hogy biztos legyen a hatás. Béka egyszerre rúgta le a papucsát és rogyott térdre miközben Mekka felé hajlongva azon imádkozott, hogy a fájdalomtól a záró izmai fel ne mondják a szolgálatot. A két kutya (Yoda, Vacak) akik éppen az előszobában bandáztak nem tudták mire vélni a történteket, összenéztek,majd fejüket oldalra csapva érdeklődően figyelték az esetet. Én igyekeztem menteni a menthetőt, és láthatatlanná válni, vagy valahogy visszaforgatni az időt, semmisé téve a véletlen mozdulatot, mindezt eredménytelenül . Mást sem bírtam a döbbenettől hajtogatni, mint, hogy bocsáss meg, szeretlek, ne haragudj, sajnálom, véletlen volt... Bíztam benne, hogy nem okoztam benne maradandó sérülést. Biztosított arról, tudja, hogy véletlenségből elkövetett ember elleni testi sértés volt, nincs harag. Félve néztem meg az eredményt mely szerint egy hobbit lábához hasonlóan terült el lüktetve az  áldozattá vált ujja. Kicsit még poénkodott, majd kinyögte, hogy ez bizony csbe volt. A pech sorozat ezzel nem ért véget. A fájdalom enyhülésével egyre több poént halhattam ami a történtekre utalt. Bevallom már Én is röhögtem rajta, ahogy rekonstruáltuk az eseményeket és gondolatban tovább tetéztük azt. Ekkor jött el az a pont, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve az orrom elé tolta a sérült testrészt vizsgálat céljából. Oly annyira meglepett ezzel, hogy gondolkodás nélkül ráfogtam és csavaró mozdulattal toltam el magamtól felelevenítve az ismerős fájdalmas érzést mely felszabadultan tört utat magának egy újabb ordításban végezve. Ezek után igyekeztem mozdulatlanul végig feküdni az estét, esetleges ingeremet, mely a mozgásra kényszerítettek előre bejelentettem, figyelmeztetve az esetlegesen véletlen előforduló fájdalmat okozó következményeire.

Így történt az eset, nem szépítem. Béka azóta is beszólogat széles vigyorral az arcán. Én pedig fokozottabban  ügyelek a konyhában történő mozgás koordinációmra, mielőtt emberemet teljesen leamortizálnám.