2012. szeptember 15.

Amikor...

Ez a hét hihetetlen lassúsággal telt el. Szenvedés volt a köbön. Alig vártam a megváltó hétvégét. Jó előre elterveztem, hogy befejezem két sorozat képeit is, hiszen kezd lejárni a beígért határidő. Amennyire vágytam a szabadidőre oly annyira nem volt ínyemre bármi féle aktivitás a dolgokat illetően. Azt is tudom, hogy ha kedv nélkül állok neki a képeknek, nem az lesz belőle amit szeretnék, és két nap múlva újra gondolom az egészet. Ennek következtében elhalasztottam a témát.

A sors azonban úgy gondolta, hogy ma mégis alkotnom kell valamit, mert egy pillanat leforgása alatt bontakozott ki a kész kép előttem. Kiskert, csöpögő csap, előtte egy vödör ami majdnem tele van. Fogalmam sincs, hogy eddig ez miért nem jutott eszembe. Fényképezőgép, állvány elő, neten utánanéztem a beállításoknak, és már kattingattam is. Idővel zsibbadtam a guggolásban, így a kis sámli is előkerült. Az utcafrontról nézve, mint egy kerti törpe gubbasztottam a járda közepén, időnként magamból kiszólva, egyik kézzel az expót nyomtam a másikkal esetenként a kutyákat hessegettem. Akárcsak az ismerős viccben, csak medvék helyett Vacakot, és Malacot terelgettem ki a képből. A család többi tagja megértéssel fogadták újabb ötletemet, Papa segített is  a kivitelezés egy részében. Nem ragozom tovább, nézzétek mi lett belőle:




2 megjegyzés:

  1. De jók lettek. Ez egy csepp három állapota, vagy három különböző csepp?

    VálaszTörlés
  2. Szia Bibir:) Ez több csepp, de megfigyeltem, hogy kb ezek a stádiumok vannak, csak lentről felfele való nézetben:) Ez most ahogy esett úgy puffant sorozat lett. még nem próbálkoztam ilyennel:)

    VálaszTörlés